Tűsarkon a világ

Büszkék vagyunk a Hellel,mert mint kiderült olvassák a blogunkat:)
Nekem ez a blog még kicsit ördögszekér, nem idegenkedem a csavarhúzótól, de ez a hy-tech kütyüzés néha magas...Még jó, hogy vannak remek barátaim, akik úgy elmagyarázzák, h még jobban összezavarodok:P  Meg persze barátod a Google.
Szóval, alakul a design,szerintem a posztok is, és van Olvasónk,kemény 7.Ami igazán csúcs, reméljük tetszik is nektek a blog,lehet nyugodtan kommentelni:)

Meg is beszéltük, hogy kedden hatalmas ünneplést csapunk. Kávé, süti, miniszoknya és csizma.Rettegjen mindenki a csajok vadítanak.Jahh és a Marshall kereszt ki ne maradjon.

 Jahh és a képen csodálatos virgácsaink láthatóak,reméljük pasik is vannak az olvasók között:P

Csók, a csajok

Ma reggel egy gőzölgő csészével álltam a teraszon és vártam valakit.Közben pedig észre sem vettem hogy merre járnak a gondolataim, csak néztem....

Ahogyan kel fel a nap, és párolog a tó felszíne,és ahogyan a vadkacsák komoly családi életet élve indulnak reggeli útjukra. Ahogy a recsegő hangú szürkegém leszáll elém a gátra és tollászkodni kezd.Azt hiszem az ilyen reggelekért érdemes élni...

Innen valahogy olyan békésnek tűnik minden, és egy pillanatra elfelejtheted mi van odakinn a nagyvilágban.Igazából az sem érdekel, hogy odakinn jobb esetben öt fok van, és te zokniban és pólóban nézed a napfelkeltét, mert ilyenkor kicsit megszűnik minden létezni körülötted.Számomra ez jelenti a második otthont, ahol minden levél ismerős, és ahol élete első halát fogta az a kicsi lány.Elkap a nosztalgia, ha visszagondolok. A pici gyermek bizony felnőtt, megvannak a gondjai, örömei.De ma is fogott egy pontyot,és tudott neki úgy örülni, ahogyan akkor régen....

És a valaki nem jött, de jött helyette az emlékezés édesbús mosolya.Merengés elmúlt időkön, csillagnézéseken,és azokon akiket akkor átöleltél.És átöleled most is őket gondolatban, visszateszed azt az öreg könyvet ismét a fiókba.Elmúlt idők mákonya pedig valami különös kifejezést testál az arcodra. Csendben feljött a nap, elfogyott a kávé,elindultam én is.Most este van,kicsit próbáltam összefogni a gondolataimat, talán sikerült...
Hát így is lehet, különös poszt egy különös reggelhez egy különös Valakinek.

Csók, Julia
 

Elég sokféle terápia létezik a világ bánataira...Tegnap este én amolyan amerikaiasat választottam.

Kiülés este a verandára,csillagnézés és piálás,csak egy pohár, de néha jól jön ha búsulásra adod a fejed.Kicsit tényleg jobb lett....Közben persze elmélkedés,God is a Dj?

Tényleg hússzor kell még a falnak mennem, hogy rájöjjek le is lehet bontani a falakat? És mi van,ha majd egyszer nem tudom merre tovább? Vannak az embernek ilyen lírai pillanatai:)

Aztán igyekeztem szembenézni a dolgokkal, csak még nehezen megy.Nekem,a nagy lélekkufárnak is a torkán akadnak a dolgok."Nem tudom mi van velem ,mi van velem.Kinőttem a szerepem".Hát majd meglátjuk.

De jelentem ma már alakulok, még vásárolni is voltam, szóval egyenlőre nem visz el a bánat, maradok optimista. Habár a falakkal majd vigyázok:P

Csók, Julia

Nos, korunk mikrogazdaságait nagyban befolyásolják a makrotényezők, azaz jelenlegi pénzügyi helyzet, likviditási mutatók, politikai helyzetek, infrastruktúra, stb. Minden vállalat életére hatással vannak a szerződött partnercégek (vásárlók, beszállítók, szervízszolgáltatások), leendő ügyfelek és a vállalat saját akarata, döntése. A mikro vállalatot a környezete formálja, alakítja de meddig feleljen meg nekik? Mikor jön el az az idő és az a lehetőség mikor ez a pici kis vállalat hátat fordítva mindenkinek, olyan saját döntéseket hozzon, amin mindenki csak csóválja a fejét! Mert ha belegondolunk létezik ilyen. Mindenki elmondja hogyan működjön tovább, de a management ezt nem veszi figyelembe. Csak DÖNT!

A szerelem is valami hasonlóan működő elemi erő. Egy olyan erő ami képes kivinni az űrbe... vagy bebasz a magmába. Hát nem jó nekünk itt a Földön? NEM! Ez túl konstans egy lány életében. Meddig vegyük figyelembe a barátok féltő szavait? Ők a csalódástól akarnak megvédeni, ha már a szerelmi immunrendszerem lepattant Hawaiira nyaralni... az agyammal együtt. Hol a határ? Félsz a csalódástól, de reménykedsz... Megérted a barátaid akik paráznak érted, de ez a Te életed, Te hozod benne a döntéseket. Vannak benned érzések jók és rosszak egyaránt, de hiszel a dolgoban és reménykedsz... közben meg őrlődsz a külvilág hatásai miatt és ami benned zajlik. Tudod, hogy ez így nem jó... mert csak napjaid vannak hátra ezzel. Hol a helyes út?

Pussz!

HEL!

Én néha nem értem ezt a világot. Jön az ősz, hullanak a levelek, és a lányoknak miniben befagy a feneke.:)

Nekem sem ez a kedvenc évszakom, da ha már itt van, kéne kezdeni vele valamit.És ne tessék nyavalyogni hogy jajj ez az elmúlás időszaka! Mi múlik el? Semmi, mert nemsoká újra lesz nyár, és addig is itt egy csomó minden amit tessék csinálni ősszel.Például egy jó meleg sálban odakinn kószálni, és utánna forró teát inni, hogy átmelegítse a kezed.És tessék menni Mátrázni, mert most olyan színes az egész.

Tegnap mi is voltunk, és kicsit sár volt, és kicsit hideg, de láttunk őzeket,meg a világ legnagyobb moháját:), ami azért már valami.Sajnos a teázás a végére nem jött össze, némi időszűke miatt, de majd pótlódik és mesélek, hogy ki is az a mi...

Jahh és a legfontosabb, Gratula Helnek, hogy megírta élete első posztját!

Csók, Julia