Hmm hát hol is kezdjem :) talán az elején :)...
Sajnos nem tudtam megbütykölni eme csodálatos találmányt, hogy a saját nevem alatt írjak a blogunkba, de barátosném jóváhagyta, hogy a neve alatt használhatom. Nem rendelkezek valami művészi írói vénával, de megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet.
Manapság nincs túl rózsás életkedvem, a régi vidám önmagam hiányzik leginkább és a lelki békém. Ennek számos oka van, talán az leginkább hogy nehéz felnőnöm vagy szerelmi dráma? Mindkettő. A 7vgén, azaz péntek délután ált depimet töltöttem mikor megcsörrent a telom. Judit volt az és egy éjszakai fürdőzés lehetősége. Nyáron születtem, lételemem a víz... és Demjént is szeretem, képtelen voltam lemondani. De miért is tenném? Hiszen nincs annál jobb érzés mikor érzed, hogy számíthatsz vkire és fel akar vidítani egy ilyen helyzetben.
Nos... megérkezett értem, én még ott tartottam h fürdőruci, a kedvenc fehér pulcsim, kisírt szemek és az erkélyen kalimpláltam ilyen felszerkóban, h jöjjön be. Okés sikeres elkészülés, majd indulás a Stégre ott felszedtek minket a többiek és irány fürcsi. Ritkán iszom eléggé alkoholt, de most úgy éreztem h itt az ideje. Jelentős mennyiség eltűnt bennem az út során, de sebaj egyszer élünk... bár hiszek a reinkarnációban... hmm ezt még át kell gondolnom :)! Nos a lényeg már maga a víz látványa, barátok és hogy éjszaka pont elég volt nekem! Néha jó egy ilyen kis lazulós beszéletős este, mikor megismersz másokat, más életformákat. Meg kell ismételni az ilyen jó kis kalandokat arra jöttem rá így utólag. Mikor visszértünk a Stégre, eléggé gyorsan elalszom bárhol és bármikor, de Judit nem arról híres. Ő szeret beszélgetni elemezni a dolgokat, na én ugyanezt csinálom csak álomföldön. Szegény reggel mondta is h milyen gyorsan elaludtam... de a reggel. Torokfájás a köbön! Még most is csöndben vagyok, pedig már vasárnap este van és lassan szunditime :)
Pussz! Hel!