Már kezdem unni,hogy ebben a blogban minden a szerelemről szól,de nem tudok mit tenni,megintcsak ez foglalkoztat.
Este Petivel volt egy érdekes beszélgetésem,a szeremről.Megértem őt,és igazat adok neki sok mindenben,de vannak mondatai,amitől minden porcikám irtózik.Leírni a szerlemet kémiával? Elvonási tünetekkel?Igen,lehetséges,sőt igaz.De a következtetések,minden esetben helyesek? És rá lehet húzni mindenkire egy sablont a kémia alapján?Azt hiszem nem.Mindannyian másképpen szeretünk,Ha elutasítanak,másképpen fogjuk megélni.
Menekülni fogunk,de hogyan?Máshoz,máskor?Megbújunk nyalogatjuk a sebeinket?Vagy belemosolygunk a világ szeméb
e hamis mosolyunkkal,hogy lássa,mégsem okozott nekünk kárt?
Egyik sem jó,így utólag visszagondolva.Talán mindtől jobb lesz,talán rosszabb,de a szerelemre nincs gyógyír.
Főként akkor,ha mást vársz el,mint amit kapsz.És mást adsz,mint amit elvárnak.Sokszor nem is veszed észre milyen balga vagy,hogy abba lépsz bele,aki talán a legtöbbet jelenti neked.
Nevetséges,de bevásárlás közben még a hentesnél is ez volt a téma.A beteljesületlen szerelem.Ennyire csodás lenne?Gondolj csak bele,a sok költő,író,történelmi személyiség csodás levelezései,valahogyan megteremtett zsabóval bevont,parfümillatú vallomásai.
Belegondolva talán jobb is,hisz a szerelemtől kaptak ihletet,továbbvitte a lángolásukat,a vágyakozásaikat.Elérhetetlennéé tett olyasvalakit,aki ha elérhető lett volna egyszerűen megszürkül,s beleveszik a mindennapok valóságába.
Itt visszakapcsolnék valami szívemhez közel állóra a Szex és New Yorkra,mikor Carrie odafekszik Big mellé,elveszi a szemüvegét és felolvassa neki Beethoven szerelmes levelét.Gondolod,hogy ma is reneszánszát éli a beteljesületlen szerelem?Ha jól sejtem sosem ment ki a divatból,csak megszűnt szem előtt lenni.Ma már valljuk be nem nagyon írunk szerelmes levelet senkinek,pedig jó lenne.És jó lenne felismeri,mikor ezek a csenden sunnyogó meg nem örökített szerelmek elsétálnak melletted.
Csók,J
"Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ Ludvigodnak.
örökké a Tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk
L."
oz.