Tűsarkon a világ

"Van egy utad éppen mást kívánsz.
Egy jel a szíveden hogy szállni vágysz fel az égig.
Miért van így?
Ugyanúgy ahogy bárki mást.
Vonz az ismeretlen új varázs igen végig.
Jól van így "

Ma ismét leckét kaptam az ismeretlen, arctalan senkikből. Azt tette kockára mi a legfontosabb volt számomra, a becsületemet, és valaki másét, aki fontosabb még nálam is, tekintve hogy sokkal nagyobb bajba kerülhet. Ha olyan ember vagy, mint én,tudnod kell hallgatni, és nem hagyni nyomokat magad mögött. Megfelejtkeztem arról, hogy aki megbízik bennem annak tartozom. Most az arctalan senkinek hála tálcán volt bárki számára az életem egy apró szelete.
Mire volt mindez jó? Miért nem őszinték az emberek? Van úgy, igen, hogy mindenkit vonz az ismeretlen,de miért nem indulunk őszintén. A titkaink fojtanak meg minket. Azt hiszem ez már jel számomra, változtass, csak épp nem tudom hogy min, a jelszavamon mindenestere fogok.
Hiszek benne, hogy egyszer másképp lesz, hogy nem kell szégyellnem senkit és semmit. Szabad vagyok! De mit ér, ha te nem vagy az?

Már gondolkodom pár napja egy ilyen "évértékelő" poszton,de csak most jutottam el odáig,hogy meg is írjam.Rendíthetetlen optimizmusom azt mondatja velem,hogy ez is egy jó év volt,úgy összességében.
Sok minden történt velem,kezdve talán azzal,hogy az évet egy igazán jó barát,Hel társaságában köszöntöttem,aztán még abban a hónapban hirtelen megöregedtem,habár bölcsebb,ha jól tippelek nem lettem.Aztán egy egész jó félévet zártam a főiskolán.
Majd eljött a tavasz,végre lett pasim,habár így utólag visszagondolva már nem örülök neki annyira,de hát az ember mindenből gyűjt némi tapasztalatot.Aztán jött a bál,az utólsó nagy buli együtt.
Majd pedig a nyár,ismétcsak új pasi,végső elszakadás valakitől.Új barátok,és a legjobb három nap Agárdon,mégha fura szemmel is néztek egy csajra a Ladatalálkozón.Közben elköltözött a szomszédból Fanny,aki rendíthetetlen társ volt mindenféle tavi hülyeségben,de szerencsére a világ legjobb pasija költözött a helyére.
Majd eljött az ősz,kicsit igaz sóváran,mert a főiskola már nem volt az otthonunk többé,és ettől kissé üressé vált az életünk.De ott volt Pasi,akivel a legjobbakat kirándultam,és végre eljött a hőn áhított nagy szerelem is.
És hát most,nos tél van,vége az ünnepekben is megannyi csodás élmény volt,és elbúcsúztattuk évet.
És háát,hogy ne legyen minden olyan szép,voltak rossz dolgok is,csalódtam és bizony sokan csalódtak bennem is.Mostanában sokat gondolkodom azon,hogy itt az ideje a megbocsájtásnak,hogy végre kitakarítsak mindent a szívemből és tiszta lappal kezdjem ezt az évet.
Visszagondolva változtatnék is egy két dolgon.De a blogon biztosan nem.Sokszor már az is boldoggá tesz,ha kiírom ide a gondolataimat,és ha Peti meg Hel gondolatait olvasom,habár mostanság kicsit szünetel a kapcsolat,de néha van lenn is és nem csak fenn.
És ha jobban bele gondolok,köszönettel tartozom,a barátaimnak,mert ők tették széppé a napokat,és emlékezetessé a heteket.Köszönettel neked,Maci,mert mindig ott voltál,amikor segítséget kértem.Neked Hel,aki kirángattál az önsajnálatból,és neked Peti aki mindig meghallgattad a nyavajáimat,és szembesítettél a hülyeségeimmel.És köszönet a Kölyöknek,pusztán azért mert képes engem elviselni bármikor.Fel sem tudom sorolni annyian vagytok.Köszönök mindent,mert ez volt az utólsó gondolatom a tavalyi évben.Hálásnak lenni mindazért amit kaptam.

True.Julia
 

Hellobello everybody! Először is szeretnék elnézést kérni a felszívódásom miatt! Egy picit lekötöttek más dolgok, és nem igazán tudtam összeszedni a gondolataim egy blogbejegyzés erejéig. Meg nem is igazán akartam a problémáimon agyalni, hagyom hogy maguk oldódjanak meg :) mert ezek olyan megoldathatatlanok... És hogy mi a probléma? Pasik... jah... van egy pár csodabogár! Szerintetek létezik az hogy valakit túlszeretsz? Szerintem igen, sajnos... mikor úgy az illetőre rázúdítod az érzelmeid és hú várom a csodát... Abba úgy igazán nem gondolok bele, hogy ez a másiknak mekkora teher, mert szerintem az, márha magamból indulok ki. Valaki mint derült égből a villámcsapás szerelmet vall... akkor lefagy a rendszer, de rendesen. Az utóbbi hetekben ez a trendi az életemben. Lassan kezdek félni! Nem tudom én olyan csaj vagy, hogy az első nézésből képes vagyok leszűrni, hogy haveri viszony lesz vagy akár kapcsolat... és utána jön a kedvencem, a próbálkozások, amitól időnként sokkot tudok kapni. Ebben az évben sajnos ez egy jó párszor elő is fordult, és olyan rossz érzés mondani azt hogy nézd ezt másként gondolom. Sajnos vannak olyan sajátosságaim, ha kétségbeesek nem igazán tudok értelmesen gondolkozni vagy cselekedni, az akkor nem is én vagyok... Vannak még más csodás képességeim is :)

Manapság benéztem pár blogba itt-ott, illetve a környezetemben is tapasztalok dolgokat, elvárásokat... Lassan az kezd kirajzolódni, hogy alig van olyan ember, aki harmóniában él magával és a környezetével, lelkileg stabil lábakon áll és boldog... De mi az a boldogság? Van egy autód, házad, munkád, pasid és egy baráti társaságod? Ha ez megvan akkor boldog vagy? Lehetne itt filozofálgatni, de mindnekit más tesz boldoggá... Sajnos egyre ritkábbak azok a dolgok amiknek tudunk örülni. Igyekszem minden napban (még a legszarabban is) megtalálni a szépet. Szeretek este sétálni, délután filmet nézni és teát szürcsölni, készülni a karácsonyra, legújabb találmányaim kifejleszteni anya konyhájában amitől néha csak lazán kap egy frászt, vagy csak zenét hallgatni és a zöld labdámon trónolni és csak álmodozni... de egy aerobic óra is csodákra képes! Nehéz a rosszban meglátni azokat a dolgokat és miérteket, amiket az előnyére fordíthatunk. És azért mert mindennek oka van... Most erre Szapy barátom azt mondaná, hogy nyugodjak le és Take it easy! De milyen igaza van ált szeretek dolgokat túlkomplikálni, de fölösleges... ahhoz kell képesség, hogy le tudjam őket szarni és átlépni az akadályokon :)

Sweet kisses: Hel...

A Hel és Dínó viszonya valami egészen különös ördögszekér.Gyakorlatilag van is meg nincs is, mint a mesében szokott történni.
Tegyük hozzá, én nem ismerem személyesen a Dínót, habár párszor már bennem volt a lendület hogy én jól a szeme közé nézek, és kettéfűrészelem.Szeretem partíciókra bontani az embereket, ha Helt sírni látom.
Amit a srácról tuni lehet, hogy kedves,okos, művelt.Hogy olyan külsővel verte meg a sors, mint amiről csak álmodni lehet,judózik és remek állása van.Körbeutazza a világot, örökké elfoglat,és láthatatlanabb, mint egy kajmán-szigeteki bankszámla.
Azt hiszem Hel szerelmes Dínóba, annak ellenére,hogy gyakorlatilag láthatalan.És azt hiszem Dínó kihasználja ezt, eltűnik, majd megjelenik, mintha semmi nem történt volna.Meghunyászkodva mentegetőzik, majd ismét csak eltűnik,és csak akkor hall felőle mikor valahol Skandináviában pózol néhány rénszarvassal.
 

Lehetne ebből az egészből konklúziókat levonni, meg adni a sok jó tanácsot.Ne légy naiv.Dobd már ki végre.És persze a kedvenc,a lesz még ezerszer is jobb nála....stb.stb.De ha egyszer szerti és ő kell neki, hát Istenem.Az élet nem valami instant dolog, hogy felrázom és élek még meg nem halok, Far,far away.....
Néhányszor mindannyian bevesszük a megszívtam tablettát, de becsülöm Helt amiért küzd h boldog lehessen,ha már egy ilyen kell neki.És ajánlom Dínónak, szedje össze magát, mert a kettéfűrészelés még áll,akár a két Skandináv rénszarvassal megspékelve is.
Nahh és persze ajánlom mindenkinek hogy nézzen magába mielőtt tanácsot ad, mert van,hogy mi is tanácsot kérünk.Akkor mitől lennénk okosabbak?
 

Once upon a time.....Julia

De még mennyire! Ez a legújabb trend mindkettőnk életében! És, hogy miért? Mi okozza ezt? A válasz egyszerű... alfahím! Az emberi kapcsolatok mindíg a bonyolult kategóriába tartoztak nálam. Nem tudok más agyával gondolkozni, hogy kinek mivel teszek jót vagy rosszat vagy hogy ki mire gondol ki mit érez... csak azt tudom hogy velem vmi nem okés...

Volt egy kiegyensúlyozott, boldog életem. Vége a sulinak... barátokkal való 7vgi bulik... strand... lazulás. Majd feltűnt a színen Ő. Aztán sor került pár kör szervezés után az első talira. Arra a talira ami felfordított bennem pár dolgot. Szép lassan pedig befészkelte magát ez a bizonyos alfahím oda, ahova szinte lehetetlen beférkőzni... apró figyelmességek, éjszakia smsek, e-mailek, éjszakai msnezések. Olyan dolgok amik szinte csak a filmekben vannak. Úgy igazán Nőnek érzem magam mellette és éreztem hogy szeret és tényleg akar. És hogy milyen Ő? Határoztott, erős, akit tisztelni tudok és fel lehet rá nézni. Szereti a gyerkőcöket, okos, nyugodt, helyes, édes... olyan tulajdonságok amik számomra fontosak.

Sok szép pillanat mint a Duna parton való sétálás, Margit-szigeten való teknősnézés, egy összenézés mikor belepirult, egy érintés ami égeti a bőröd... egy pár közös ebéd, tóparti séta pár parlagfű társaságában, összebújós beszélgetős délután... de még sorolhatnám.

Mikor azon a kis felhőcskén ülsz és élvezed hogy fontos vagy Neki, és egy tündérmesében érzed magad, de már nem hiszel a mesékben és mégis.

Majd jött egy szeptemberi nap... és a külföldi munkája. Örültem neki mert imádja a munkáját és sikeres benne, de ez fájt nekem. Nem lehetek önző és válassz, hogy a munkád vagy én. Azóta csak egyszer találkoztunk és gazdagodtunk szép pillanatokkal... kézenfogva sétálva beszélgetni a jövő nagy dolgairól, csak méllyen a szemébe nézni, vagy hozzábújni... IKEÁ-ban játszani a gondolatokkal... ... ...

Most tehetetlenül állok a dolgok előtt, mert elfoglalt, alig ír, beszélgetéseink is kezdenek felületessé válni, már nem az ami volt, és ezt észrevenni felfogni... Érzem, hogy kezdem elveszíteni, de képtelen vagyok arra, hogy elhagyjam... ha ezt akarja tegye meg Ő.

Hogy mi lesz velünk? Mit hoz a jövő nem tudni... Mindíg azt fürkészni és elengedni sok szép pillanatot nem helyes! Hagyni a dolgok alakulását és mellőzve lenni egy szerelmes szívnek nem tündérmese... csak fájdalmas valóság... Hinni és remélni egy közös jövőt,  legbelül már lassan szétszakadsz...mikor legördül egy utolsó könnycsepp az arcodon... 

 Pussz! Hel...

Jane az a nő, aki bármilyen helyzeten képes átvágni magát a kis Adidas csukájában,és oldaltáskájával felszerelve.A városi dzsungel az otthona, és valahol a nagyvilágban utazgat az ő Tarzanja.
Habár Jane is fennakad néha az indákon, előbb utóbb lerágja magát, de ne próbálj meg kést nyújtani neki, hagyd csak, hadd csinálja maga.
Jane nem kigyúrt, de jó kondiban van, én a helyetekben nem várnám meg hogy test test ellent játszon.Tud ám, ha akar.
A végletek embere, néha annyira lelkes, néha pedig képes a semmit is feladni.De tud újra kezdeni, akár naponta új célt találni h úgy hozza a sors.
Én tisztelem ám, kinevetni is csak ritkán szoktam, félek ám tőle:P

Jannek és a táskáknak pedig igen különös viszonya van.Történt ugyanis hogy egy igen rangos eseményen a lány kinézte magának a fiút. Egész este kerülgették egymást de semmi.Ekkor tette le Jane a vadásztáskát.Eltelt néhány perc, táncoló tömegben repül felém valaki....Persze a kiszemelt úriember, lábára csavarodva a vadászszatyor.Persze Jane nagylelkűen lecsavargatta róla, a srác pedig irulva pirulv elhívta, ha már a táskát laposra taposta.....

Így vadászik a modern városi nőstény...
 

Jahh és üdv a Helnek, aki megállja a helyét a városi dzsungelben

Csók,Julia