Tűsarkon a világ

Ma bizony már ünnep van.Ünnep a szívben és ünnep a házakban.
Ilyenkor már fenyőillatú az otthon melege.Karácsonyfa áll valahol a lakásban,és a szívekben várakozás lakik.
Mindenki vár valamire,egyesek valami meglepetésre,mások arra,hogy együtt legyen végre a család,megint mások csak szeretetre és békére.Bárhogyan is legyen azonban,egy biztos a karácsony olyan ünnep,amit mindig várni fogunk,valami misztikus,szeretetteljes várakozással,lelkünkben csenddel,nyugalommal.Ilyenkor eszünkbe jut az első karácsonyfa,amire emlékszünk,és azok is akik körülötte álltak egykoron.Szeretettel emlékszünk vissza rá,és ugyanolyan ragyogó szemmel nézzük talán most is a karácsonyfát.
Talán ezen az egy napon mindegyikünk gyermek,ismét.

Kedves olvasók,mi ezennel kívánunk nektek Békés,Boldog Ünnepet.Bejglit az asztalra.Szeretetet a szívekbe.Örömöt házatokba
 

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem így az év végefelé jóleső érzés fellapozni a naptáram, hogy mik is történtek velem, illetve felidézni a szép emlékeket. Nektek melyek voltak a 2009-es év legszebb pillanatai? Vagy mi történt Veled, ami 2009-re fog majd emlékeztetni?

És, hogy én mire fogok emlékezni? Most kronológiai vagy érzelmi sorrandben írjam? :) Kronológiai nyert!!! :)

Utólsó vizsgaidőszak a KRF-en azért mély nyomokat tudott hagyni, vagy a Ballagóbál. Egy nyári estén a Republic koncert is emlékezetesre sikerült, köszönhetően a barátoknak :) Egy Gergő nevű srác... Az éjszakai fürcsik Demjénben. Szakdolgozatom kibontakozása.

Ezek a dolgok, meg még ezer más, csak így ezek voltak a legjobbak a legszebbek amik engem 2009-hez kötnek... nah de mégvan hátra egy kicsi :)

Pussz Helga.

Köztudott hogy a lányoknak mindig az apjuk lesz a legnagyobb szerelmük, még társat is hozzá hasonlót választanak(hú itt a Pekka most elkezdené mondani,hogy...).
Mostanság olvastam egy blogban,miszerint :Az ember nem mondja el a véleményét a gyereke barátjáról, inkább leírja a naplójába.Azt hiszem ezzel az én apám is így van.Főleg,mert tudja, hogy milyen dacos természet vagyok, ha ő kéket mond, akkor én természetesen zöldet.Néha ugyan megkritizálja életem férfiait, de inkább már csak utólag.És ha tud, a maga csendes módján segít, mikor elakadok,és tudja mindezt úgy tenni, hogy sosem nyitja ki a tanácsos ládikó fedelét.Köztünk valami érdekes,apja lánya, fia kapcsolat van.Együtt járunk horgászni, vadászni,együtt szerelünk.Sőt,néha együtt is dolgozunk.Bizony sokszor egymás agyára is megyünk.
Belegondoltam,ho milyen is lenne, ha neki is lenne blogja, és elolvashatnám mit is gondol...vagy ha ő olvasná ezeket a sorokat.Rájönne, hogy a dacos kölyök mennyire büszke rá, és hogy az ő szemében mindig az apja lesz a legnagyobb hős...Bizony, bizony.
De azt hiszem vannak gondolatok, érzések, amiket ha nem mondunk ki akkor is érzi a másik.
Épp ma gondoltam rá,hogy mi van ha nem is hasonlít rá a párom.Eddig egy sem úgy nézett ki, mint ő.De aztán belegondolok, és az ő csendes magányát látom,azt ahogy néz.
A többit meg persze én örököltem, a lobbanékonyságát, a maximalizmusát.Sokmindent neki köszönhetek.Miatta lettem életképes nő,aki nem fél szétszedni a kenyérpirítót,vagy magának tankolni a benzinkúton, és aki képes egy kisteherautóval tolatva parkolni.
Büszke vagyok rá, még ha ezt így soha nem is mondtam el, remélem ő is tudja.Még akkor is,ha tudom neki örökre kis gyerek maradok,és ha néha elszólja magát, hogy de még csak 14.Pedig annak már nyolc éve.
Köszönök mindent apa,az én hősöm.

Csók, Julia

"És tudod,hogy az a valaki is szeret téged.Néha azért aki vagy,néha meg pont annak ellenére"