Tűsarkon a világ

Már gondolkodom pár napja egy ilyen "évértékelő" poszton,de csak most jutottam el odáig,hogy meg is írjam.Rendíthetetlen optimizmusom azt mondatja velem,hogy ez is egy jó év volt,úgy összességében.
Sok minden történt velem,kezdve talán azzal,hogy az évet egy igazán jó barát,Hel társaságában köszöntöttem,aztán még abban a hónapban hirtelen megöregedtem,habár bölcsebb,ha jól tippelek nem lettem.Aztán egy egész jó félévet zártam a főiskolán.
Majd eljött a tavasz,végre lett pasim,habár így utólag visszagondolva már nem örülök neki annyira,de hát az ember mindenből gyűjt némi tapasztalatot.Aztán jött a bál,az utólsó nagy buli együtt.
Majd pedig a nyár,ismétcsak új pasi,végső elszakadás valakitől.Új barátok,és a legjobb három nap Agárdon,mégha fura szemmel is néztek egy csajra a Ladatalálkozón.Közben elköltözött a szomszédból Fanny,aki rendíthetetlen társ volt mindenféle tavi hülyeségben,de szerencsére a világ legjobb pasija költözött a helyére.
Majd eljött az ősz,kicsit igaz sóváran,mert a főiskola már nem volt az otthonunk többé,és ettől kissé üressé vált az életünk.De ott volt Pasi,akivel a legjobbakat kirándultam,és végre eljött a hőn áhított nagy szerelem is.
És hát most,nos tél van,vége az ünnepekben is megannyi csodás élmény volt,és elbúcsúztattuk évet.
És háát,hogy ne legyen minden olyan szép,voltak rossz dolgok is,csalódtam és bizony sokan csalódtak bennem is.Mostanában sokat gondolkodom azon,hogy itt az ideje a megbocsájtásnak,hogy végre kitakarítsak mindent a szívemből és tiszta lappal kezdjem ezt az évet.
Visszagondolva változtatnék is egy két dolgon.De a blogon biztosan nem.Sokszor már az is boldoggá tesz,ha kiírom ide a gondolataimat,és ha Peti meg Hel gondolatait olvasom,habár mostanság kicsit szünetel a kapcsolat,de néha van lenn is és nem csak fenn.
És ha jobban bele gondolok,köszönettel tartozom,a barátaimnak,mert ők tették széppé a napokat,és emlékezetessé a heteket.Köszönettel neked,Maci,mert mindig ott voltál,amikor segítséget kértem.Neked Hel,aki kirángattál az önsajnálatból,és neked Peti aki mindig meghallgattad a nyavajáimat,és szembesítettél a hülyeségeimmel.És köszönet a Kölyöknek,pusztán azért mert képes engem elviselni bármikor.Fel sem tudom sorolni annyian vagytok.Köszönök mindent,mert ez volt az utólsó gondolatom a tavalyi évben.Hálásnak lenni mindazért amit kaptam.

True.Julia
 

Ma reggel egy gőzölgő csészével álltam a teraszon és vártam valakit.Közben pedig észre sem vettem hogy merre járnak a gondolataim, csak néztem....

Ahogyan kel fel a nap, és párolog a tó felszíne,és ahogyan a vadkacsák komoly családi életet élve indulnak reggeli útjukra. Ahogy a recsegő hangú szürkegém leszáll elém a gátra és tollászkodni kezd.Azt hiszem az ilyen reggelekért érdemes élni...

Innen valahogy olyan békésnek tűnik minden, és egy pillanatra elfelejtheted mi van odakinn a nagyvilágban.Igazából az sem érdekel, hogy odakinn jobb esetben öt fok van, és te zokniban és pólóban nézed a napfelkeltét, mert ilyenkor kicsit megszűnik minden létezni körülötted.Számomra ez jelenti a második otthont, ahol minden levél ismerős, és ahol élete első halát fogta az a kicsi lány.Elkap a nosztalgia, ha visszagondolok. A pici gyermek bizony felnőtt, megvannak a gondjai, örömei.De ma is fogott egy pontyot,és tudott neki úgy örülni, ahogyan akkor régen....

És a valaki nem jött, de jött helyette az emlékezés édesbús mosolya.Merengés elmúlt időkön, csillagnézéseken,és azokon akiket akkor átöleltél.És átöleled most is őket gondolatban, visszateszed azt az öreg könyvet ismét a fiókba.Elmúlt idők mákonya pedig valami különös kifejezést testál az arcodra. Csendben feljött a nap, elfogyott a kávé,elindultam én is.Most este van,kicsit próbáltam összefogni a gondolataimat, talán sikerült...
Hát így is lehet, különös poszt egy különös reggelhez egy különös Valakinek.

Csók, Julia
 

Hmm hát hol is kezdjem :) talán az elején :)...

Sajnos nem tudtam megbütykölni eme csodálatos találmányt, hogy a saját nevem alatt írjak a blogunkba, de barátosném jóváhagyta, hogy a neve alatt használhatom. Nem rendelkezek valami művészi írói vénával, de megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet.

Manapság nincs túl rózsás életkedvem, a régi vidám önmagam hiányzik leginkább és a lelki békém. Ennek számos oka van, talán az leginkább hogy nehéz felnőnöm vagy szerelmi dráma? Mindkettő. A 7vgén, azaz péntek délután ált depimet töltöttem mikor megcsörrent a telom. Judit volt az és egy éjszakai fürdőzés lehetősége. Nyáron születtem, lételemem a víz... és Demjént is szeretem, képtelen voltam lemondani. De miért is tenném? Hiszen nincs annál jobb érzés mikor érzed, hogy számíthatsz vkire és fel akar vidítani egy ilyen helyzetben.

Nos... megérkezett értem, én még ott tartottam h fürdőruci, a kedvenc fehér pulcsim, kisírt szemek és az erkélyen kalimpláltam ilyen felszerkóban, h jöjjön be. Okés sikeres elkészülés, majd indulás a Stégre ott felszedtek minket a többiek és irány fürcsi. Ritkán iszom eléggé alkoholt, de most úgy éreztem h itt az ideje. Jelentős mennyiség eltűnt bennem az út során, de sebaj egyszer élünk... bár hiszek a reinkarnációban... hmm ezt még át kell gondolnom :)! Nos a lényeg már maga a víz látványa, barátok és hogy éjszaka pont elég volt nekem! Néha jó egy ilyen kis lazulós beszéletős este, mikor megismersz másokat, más életformákat. Meg kell ismételni az ilyen jó kis kalandokat arra jöttem rá így utólag. Mikor visszértünk a Stégre, eléggé gyorsan elalszom bárhol és bármikor, de Judit nem arról híres. Ő szeret beszélgetni elemezni a dolgokat, na én ugyanezt csinálom csak álomföldön. Szegény reggel mondta is h milyen gyorsan elaludtam... de a reggel. Torokfájás a köbön! Még most is csöndben vagyok, pedig már vasárnap este van és lassan szunditime :)

Pussz! Hel!