Tűsarkon a világ

Mivel a Peti már beszabadult ide, kommentelni,és már a Hellel amúgy is terveztünk kis merényletet az olvasóink ellen.Nos meghívtuk a Pekkát blogolni,szóval mielőtt a posztjait olvasnád beszélj az orvosoddal, gyógyszerészeddel,illetve a helyi jósnővel.Vigyázat, a készülékben túlnyomás uralkodhat, szurkálni, és tűzbe dobni még olvasatlan állapotában is tilos.Esetleges epilepsziás rohamért,vagy síró nőkért, férfiakért felelősséget nem vállalunk.Ha anyázni látod a csajod,kapcsold ki a készüléket, majd kérd el tőlünk a Pekka lakcímét.Örömmel odaadjuk.:P
Reklamációt utólag nem fogadunk el.

Csók, a lányok

Ő mindig kérdezi mik a terveim a jövőre....
Tudod,azt hiszem tervek, vágyak mindig születnek és halnak el, ahogyan változik a világ is velünk.De jobban belegondolva,aki ismer tudja, hogy az apróságok tesznek boldoggá.Apró részletek,tervek vannak most is.Meg persze a nagyok,idézőjelben.

Álmok Vele,és Velük,akik nélkül nem lehetnék itt és ilyen.És ezekben az álmokban ott az elmúlt idők állandósága,amikor úgy tudsz tervezni, hogy ismered a múltad.Így november végén álmodom a hóesést,séta közben hóangyal csinálást.Takaróba burkolt csillagnézést Vele.
Lékpecát,Korcsolyázást a tó jegén, forralboros estéket a többiekkel.Amikor tele a stég,és mi mind együtt vagyunk a jó melegben, pedig odakinn hóval borított álmát alussza a tó.Amikor éjjel a rianások égzengő hangjára ébredsz, és reggel látod, hogy a keményszívűnek álcázott barátod a jégmadarakat eteti.
A barátokkal való pókerestét, amiko "púderos táska" a menü.amikor mindenki úgy csal, ahogy nem szégyenli, és Csaby kézből issza a kólát.
Álmodom Helt mosolyogni és Julien táncot járni a jégpályán,de idén először mást is álmodom.Munkát, saját életet Vele.Otthont,ami az enyém,egy felnőtt életet,amit talán elhoz a csalóka jövő.
Igazán nem nagy tervek,talán nem utópia,de a boldogság sokszor a részletekben rejlik.Merj nagyot álmodni, de lásd meg a lehetőséget az apróságokban.

(Remélem tetszenek a képek,igazán klasszak, és nem azért, mert jól sikerültek, hanem mert szeretem őket)

Csók, Julia
 

Köztudott hogy a lányoknak mindig az apjuk lesz a legnagyobb szerelmük, még társat is hozzá hasonlót választanak(hú itt a Pekka most elkezdené mondani,hogy...).
Mostanság olvastam egy blogban,miszerint :Az ember nem mondja el a véleményét a gyereke barátjáról, inkább leírja a naplójába.Azt hiszem ezzel az én apám is így van.Főleg,mert tudja, hogy milyen dacos természet vagyok, ha ő kéket mond, akkor én természetesen zöldet.Néha ugyan megkritizálja életem férfiait, de inkább már csak utólag.És ha tud, a maga csendes módján segít, mikor elakadok,és tudja mindezt úgy tenni, hogy sosem nyitja ki a tanácsos ládikó fedelét.Köztünk valami érdekes,apja lánya, fia kapcsolat van.Együtt járunk horgászni, vadászni,együtt szerelünk.Sőt,néha együtt is dolgozunk.Bizony sokszor egymás agyára is megyünk.
Belegondoltam,ho milyen is lenne, ha neki is lenne blogja, és elolvashatnám mit is gondol...vagy ha ő olvasná ezeket a sorokat.Rájönne, hogy a dacos kölyök mennyire büszke rá, és hogy az ő szemében mindig az apja lesz a legnagyobb hős...Bizony, bizony.
De azt hiszem vannak gondolatok, érzések, amiket ha nem mondunk ki akkor is érzi a másik.
Épp ma gondoltam rá,hogy mi van ha nem is hasonlít rá a párom.Eddig egy sem úgy nézett ki, mint ő.De aztán belegondolok, és az ő csendes magányát látom,azt ahogy néz.
A többit meg persze én örököltem, a lobbanékonyságát, a maximalizmusát.Sokmindent neki köszönhetek.Miatta lettem életképes nő,aki nem fél szétszedni a kenyérpirítót,vagy magának tankolni a benzinkúton, és aki képes egy kisteherautóval tolatva parkolni.
Büszke vagyok rá, még ha ezt így soha nem is mondtam el, remélem ő is tudja.Még akkor is,ha tudom neki örökre kis gyerek maradok,és ha néha elszólja magát, hogy de még csak 14.Pedig annak már nyolc éve.
Köszönök mindent apa,az én hősöm.

Csók, Julia

Néha jó csinálni valamit,csak magadért.Rámosolyogni valakire az utcán, vagy rákacsintani a leghelyesebb autósra a reggeli dugóban.Nem azért mert neki ez jólesik, hanem azért,mert te leszel tőle jobban.
És beszúrva ide kis helyzetjelentést, nem akarom elkiabálni, de azt hiszem én sem voltam még soha jobban.Csak hazaugrottam zuhanyozni, meg persze szemmel tartani mi folyik a blogon:P És ez egy olyan reggel volt,amikor bármire képes az ember,kócosan bemenni reggel a boltba, és mezitláb posztot írni 10 fokban, törölközővel a fején.Az én néha konzervatív világomban ma igazi forradalom van.
Egyre jobban érzem magam, és azt hiszem az állapotom egyre romlik....Gyógyíthatatlan szétszórtság.De gondoltam elmesélem, hogy Kösz jól vagyok!
Javaslom mindenkinek ma csináljon valami őrültséget...Hidjétek el nem lesz rossz.
Most pedig rohanok, Valaki már vár rám...hogy rámosolyogjak.

Csók, Julia

"És tudod,hogy az a valaki is szeret téged.Néha azért aki vagy,néha meg pont annak ellenére"

Ha látnál minket a Hellel, szerintem sok minden eszedbe juthatna rólunk.Valószínűleg az utólsó lenne az, hogy kifejlett közgazdászok vagyunk.Amikor végigvágtatunk a városon,kisminkelve, tűsarkakon!, szerintem senki nem gondolja hogy épp a világ problémáit akarjuk megoldani.Több kevesebb sikerrel.
Nemrég, ahogy elmentünk kávézni kezembe került az egyik ismert gazdasági hetilap.Fellapozva eszembe jutott egy régi projektünk.Mikor elindult ez az egész válság, azzal ütöttük el a buszos időt hogy összeraktunk egy portfóliót, ami válság idején talán még többet is hoz.
Pár unalmas utat elütöttünk ezzel, közben vidáman szemléltük, hogy a körülöttünk ülők, milyen fejeket vágnak.Felszáll a két festett hajú cica.Megtémázzák a szokásos köröket.Pasik, világ, napi hírek.Aztán előkapják a kis trendi tatyójukből a tőzsdehíreket és osztanak szoroznak.Ezzel mindig el is ment az idő, most pedig hogy már nem járunk suliba, el is felejtkeztünk róla.
Aztán a lapot forgatva eszünkbe jutott és megnéztük hogy muzsikálna a portfóliónk.Mint kiderül mégse hiába ültünk annyit befektetésen....azóta rég gazdagok lennénk.Kicsit el is játszottunk a gondolattal, h mit kezdenénk annyi pénzzel hirtelen a zsebünkben...azt hiszem nem lenne rossz.
 

Mi ebből a tanulság? Azt hiszem csak annyi, hogy ha nem lenne csordaszellem, mi sem kerestünk volna ennyi pénzt, majdnem..
És talán még annyi, hogy senkit ne ítélj meg elsőre, mert még egy kifejlett közgazdász is álcázhatja magát...

Csók, Julia

A zene az nagyon jóóó.
És a videó, hát...Én is szeretnék kockás miniben futkározni a vadonban, talán van is egy valahol majd előtúrom, most ideális minden, még az eső is esik...:P De a csaj lába jó, a csizmája meg pláne,úgyhogy inkább hallgassátok, ne nézzétek.

Csók, Julia

A Hel és Dínó viszonya valami egészen különös ördögszekér.Gyakorlatilag van is meg nincs is, mint a mesében szokott történni.
Tegyük hozzá, én nem ismerem személyesen a Dínót, habár párszor már bennem volt a lendület hogy én jól a szeme közé nézek, és kettéfűrészelem.Szeretem partíciókra bontani az embereket, ha Helt sírni látom.
Amit a srácról tuni lehet, hogy kedves,okos, művelt.Hogy olyan külsővel verte meg a sors, mint amiről csak álmodni lehet,judózik és remek állása van.Körbeutazza a világot, örökké elfoglat,és láthatatlanabb, mint egy kajmán-szigeteki bankszámla.
Azt hiszem Hel szerelmes Dínóba, annak ellenére,hogy gyakorlatilag láthatalan.És azt hiszem Dínó kihasználja ezt, eltűnik, majd megjelenik, mintha semmi nem történt volna.Meghunyászkodva mentegetőzik, majd ismét csak eltűnik,és csak akkor hall felőle mikor valahol Skandináviában pózol néhány rénszarvassal.
 

Lehetne ebből az egészből konklúziókat levonni, meg adni a sok jó tanácsot.Ne légy naiv.Dobd már ki végre.És persze a kedvenc,a lesz még ezerszer is jobb nála....stb.stb.De ha egyszer szerti és ő kell neki, hát Istenem.Az élet nem valami instant dolog, hogy felrázom és élek még meg nem halok, Far,far away.....
Néhányszor mindannyian bevesszük a megszívtam tablettát, de becsülöm Helt amiért küzd h boldog lehessen,ha már egy ilyen kell neki.És ajánlom Dínónak, szedje össze magát, mert a kettéfűrészelés még áll,akár a két Skandináv rénszarvassal megspékelve is.
Nahh és persze ajánlom mindenkinek hogy nézzen magába mielőtt tanácsot ad, mert van,hogy mi is tanácsot kérünk.Akkor mitől lennénk okosabbak?
 

Once upon a time.....Julia

Ha az embert vmi bibi éri néha el is felejti azt a sok szépet, amit eddig kapott az élettől... most ezt szeretném felidézni... :)

Eléggé családcentrikus vagyok, és szeretek a családommal lenni. Igaz néha az agyamra mennek, na de kinek nem? :) Annyi szép közös pillanatot éltünk már át.

Mivel nyáron születtem, imádom a nyarat, a meleget, a napsütést, a vizet, tópartot, tengert, néha elmélázva ülni a homokban és nézni a naplementét... vagy csak hintázni és álmodozni... a legtöbb emlékem szinte valamilyen módon köthető a nyárhoz és az öcsémhez :) Van egy kistesóm, aki már 17 éves lesz, de ez nekem olyan hihetetlen. Pedig nagyobb már nálam, bár sokszor azt a kisfiút keresem még aki 2 évesen nyuszikáját szorongatva jött ment a lakásban és kerste anyát vagy apát, vagy felforgatta a szobám. Néha nagyon fel tud bosszantani, de ha nem lenne tesóm sokkal rosszabb lenne!

Tipikus testvérek vagyunk aki odacsap ha nem tetszik valami, így is tettünk elég sokszor. Emlékszem mentünk nyaralni, de Székesfehérvárnál már a hátsó ülésen vér folyt mert megette az egy heti csokikészletet én meg ezt erősen sérelmeztem! Hát még a szüleim! Vagy mikor a kivizöld 2 hetes vízben lazán fürcsiztünk az udvaron, Anya pedig kétségbeesetten felhívta a dokit, hogy mi lesz velünk... Koranyári esték tollaspartyja az udvar közepén meggyepálva apa kedvenc füvét... vagy mikor egy 2l-es kólásüveget teletettünk pici apró békákkal mert ők az új kis házikedvenceink (a szüleim kegyetlen félnek tőlük)... Nem mondanám, hogy egyszerű velünk az élet. De mikor a kedvenc tengerimalacka, a Hema meghalt, legalább 3 napos gyászba kezdtünk! Vagy mikor csak lazultunk Vodicében és tengericsillagokat kerestünk és kagylót gyűjtöttünk vagy tintahalat kergettünk és halrajjal úsztunk! Ezekre olyan jó visszagondolni :) De ha el is megyek itthonról elsőként tesókám tud a legjobban hiányozni, a sok hülyeségével együtt! Spanyolban is ez volt, felhívtam Kristófot, meghallottam a hangját és elkezdtem sírni :) mert hiányzott...

De a Costa Bravan sem volt rossz este a csajokkal feküdni a meleg homokban és a hullócsillagokat nézni az augusztusi éjszakában... vagy bulizni... a Ramblán sétálni és szőlőt eszegetni... A gimis évek varázsa feledhetetlen :)

Vagy a fiúkkal való olaszországi egy hetes nyaralás, az is nagy kaland volt :)

De azért a fősuli is adott meglepiket, gólyatábor, gólyabál, ballagóbál, egy-két nehéz vizsga előtti ökörködés... vagy a JOY olvasása előadás közben, vagy a COSMO bújása ellátási logisztikán, mikor megtudtunk Dr. Millertől hogy a BMW Kecskemétre jön... az izgalomtól pár napig nem is tudtunk aludni hihi... késések az óráról mert sürgős dolgunk akadt a Kenvelóban és a szerzeményeket még meg kellett csodálni a folyosón pár bnő társaságában... Az egész 3 éves ottlétemre jellemző volt, hogy 12-14-ig leginkbb aludni szerettem volna... kegyetlen nehéz volt ekkor figyelni... Vagy a puskázási művészet kifejlesztése... vagy a klubban való lógás. Hubertől kapott csokimennyiség sem volt mindennapi! Vagy a táskacsapda... de még sorolhatnám! De a legfontosabb Judit és a mi barátságunk is ekkor alakult ki igazán!

Tele vagyunk tervekkel ... nemsokára itt lesz a Gólyabál ami kihagyhatatlan! De jönnek a forraltboros novemberi esték a stégen, vagy a korizások és a Julien táncom :) mert ilyen is van ám ;) közös sütizések, könyvtárazások, vásárlások, kávézások!

Ilyenkor úgy tényleg rájövök! Hogy én panaszkodok, mert az alfahím... picit messzebb van...mikor mennyi csodás dolog történik velem, és ezeket a perceket hagynám elveszni? Azért mert a jövőt kutatom a mindennapokat pedig veszni hagyom!? Hát NEM! :)

Pussz! HEL....

Nem vagyok nagy kávérajongó, de a hozzá kapcsolódó társaság megszépíti napjaid... Kedden Judittal Gyöngyösön taliztam és ritka, de elmentünk kávézni. Sokszor nem azon a dologokon van a hangsúly amit kimondunk vagy teszünk, hanem ami mögötte van. Egy őszinte beszélgetésről. A barátaim kezdenek leszokni, ha mondhatom így a jótanácsok és a hozzá kapcsolódó ötletek adásáról. Hogy miért? Megyek a fejem után. Ha én ezt rózsaszínnek látom, és kollektív mindenki azt mondja h ez márpedig fekete... nos az nem úgy van. Én életem én döntéseim én akartom!

Ez a kedd is valami ilyen volt, csak itt már nem új ötletek és frankó észosztás volt nagy életbölcsességekkel, hanem a másik segítése a céljához. Ha kell egy segítő kéz nyújtása, egy vigasztaló ölelés ha sírni akarsz. Ez valami új dimenzió. Furcsa, mert az ember a barátaitól tanácsot kér és néha felülbírálatot döntése helyességeihez. De mikor magad nem tudod hogy mit szeretnél vagy mi a helyzet nem könnyű... főleg tanácsot adni, mikor helyből támadsz.

A suli még mindíg suli, könyvtárba néha jó benézni, pár új hasznos ötletért a szakdolimhoz. Kell egy kis inspiráció, egy új ötlet ha elakadtál... ott valahogy mindíg találok szelet a vitorlámba ami előre visz.

Nos és sokszor az élet másik nagy elixírje: A SÜTI! Gyöngyöshöz három dolog köt igazán: Kórház, KRF és a süti. AZ első azért, mert ott születtem, a második, a fősuli, harmadik pedig sokszor minden problémát megold és ha tisztességes mennyiség van már belőle bennem még a legnehezebb gondjaim is könnyebbnek tűnnek!

Csak ennyit szerettem volna most!

Pussz! Hel...

De még mennyire! Ez a legújabb trend mindkettőnk életében! És, hogy miért? Mi okozza ezt? A válasz egyszerű... alfahím! Az emberi kapcsolatok mindíg a bonyolult kategóriába tartoztak nálam. Nem tudok más agyával gondolkozni, hogy kinek mivel teszek jót vagy rosszat vagy hogy ki mire gondol ki mit érez... csak azt tudom hogy velem vmi nem okés...

Volt egy kiegyensúlyozott, boldog életem. Vége a sulinak... barátokkal való 7vgi bulik... strand... lazulás. Majd feltűnt a színen Ő. Aztán sor került pár kör szervezés után az első talira. Arra a talira ami felfordított bennem pár dolgot. Szép lassan pedig befészkelte magát ez a bizonyos alfahím oda, ahova szinte lehetetlen beférkőzni... apró figyelmességek, éjszakia smsek, e-mailek, éjszakai msnezések. Olyan dolgok amik szinte csak a filmekben vannak. Úgy igazán Nőnek érzem magam mellette és éreztem hogy szeret és tényleg akar. És hogy milyen Ő? Határoztott, erős, akit tisztelni tudok és fel lehet rá nézni. Szereti a gyerkőcöket, okos, nyugodt, helyes, édes... olyan tulajdonságok amik számomra fontosak.

Sok szép pillanat mint a Duna parton való sétálás, Margit-szigeten való teknősnézés, egy összenézés mikor belepirult, egy érintés ami égeti a bőröd... egy pár közös ebéd, tóparti séta pár parlagfű társaságában, összebújós beszélgetős délután... de még sorolhatnám.

Mikor azon a kis felhőcskén ülsz és élvezed hogy fontos vagy Neki, és egy tündérmesében érzed magad, de már nem hiszel a mesékben és mégis.

Majd jött egy szeptemberi nap... és a külföldi munkája. Örültem neki mert imádja a munkáját és sikeres benne, de ez fájt nekem. Nem lehetek önző és válassz, hogy a munkád vagy én. Azóta csak egyszer találkoztunk és gazdagodtunk szép pillanatokkal... kézenfogva sétálva beszélgetni a jövő nagy dolgairól, csak méllyen a szemébe nézni, vagy hozzábújni... IKEÁ-ban játszani a gondolatokkal... ... ...

Most tehetetlenül állok a dolgok előtt, mert elfoglalt, alig ír, beszélgetéseink is kezdenek felületessé válni, már nem az ami volt, és ezt észrevenni felfogni... Érzem, hogy kezdem elveszíteni, de képtelen vagyok arra, hogy elhagyjam... ha ezt akarja tegye meg Ő.

Hogy mi lesz velünk? Mit hoz a jövő nem tudni... Mindíg azt fürkészni és elengedni sok szép pillanatot nem helyes! Hagyni a dolgok alakulását és mellőzve lenni egy szerelmes szívnek nem tündérmese... csak fájdalmas valóság... Hinni és remélni egy közös jövőt,  legbelül már lassan szétszakadsz...mikor legördül egy utolsó könnycsepp az arcodon... 

 Pussz! Hel...

Jane az a nő, aki bármilyen helyzeten képes átvágni magát a kis Adidas csukájában,és oldaltáskájával felszerelve.A városi dzsungel az otthona, és valahol a nagyvilágban utazgat az ő Tarzanja.
Habár Jane is fennakad néha az indákon, előbb utóbb lerágja magát, de ne próbálj meg kést nyújtani neki, hagyd csak, hadd csinálja maga.
Jane nem kigyúrt, de jó kondiban van, én a helyetekben nem várnám meg hogy test test ellent játszon.Tud ám, ha akar.
A végletek embere, néha annyira lelkes, néha pedig képes a semmit is feladni.De tud újra kezdeni, akár naponta új célt találni h úgy hozza a sors.
Én tisztelem ám, kinevetni is csak ritkán szoktam, félek ám tőle:P

Jannek és a táskáknak pedig igen különös viszonya van.Történt ugyanis hogy egy igen rangos eseményen a lány kinézte magának a fiút. Egész este kerülgették egymást de semmi.Ekkor tette le Jane a vadásztáskát.Eltelt néhány perc, táncoló tömegben repül felém valaki....Persze a kiszemelt úriember, lábára csavarodva a vadászszatyor.Persze Jane nagylelkűen lecsavargatta róla, a srác pedig irulva pirulv elhívta, ha már a táskát laposra taposta.....

Így vadászik a modern városi nőstény...
 

Jahh és üdv a Helnek, aki megállja a helyét a városi dzsungelben

Csók,Julia

Ebbe a posztba csak az igazán emlékezetesek kerülnek be.A nagy szerelmek, csalódások, kudarcok, és le nem zárt történetek.

Az első természtesen még az ovihoz kapcsolódik. Gyönyörű szerelem volt a miénk, ő mindig többet adott nekem a cseresznyés fogkrémből, és egyszer a kezem is megfogta:)
Komolyabb történetek is akadtak utána, de nekem mindig ő lesz majd az első. Később jöttek mások, jött Ő, a reménytelen, akit mégis felszedtem.Igaz nem lett belőle az a nagy lángolás, de azóta is barátok vagyunk.
Végül a nagy gimis szerelem, együttélés, négy év,majnem házasság, csalódás.Így talán életem szerelmei, életem nagy kudarcai és csalódásai is.De egyikre sem mondanám azt hogy bánom.Mindegyikben van amire örömmel gondolok, és tanultam is sokat, nekik köszönhetően.

Mostanság pedig, hát a divatos káosz.Van pasi, nincs pasi,szeret,nemszeret.
Nahh és persze a rám jellemző karmikus összevisszaság.Negyedszerre áll elő a rettenetes helyzet.Barátság kontra kapcsolat avagy egy csőd vagyok megint.Eddig háromból csak az sikerült,amikor barátok tudtunk maradni,habár így is fura.....Azóta alig látom, de messze ez a legjobb.Nem értem miért jön elő nálam mindig ez a helyzet, hisz mindhármat másképp csinálom, de valaki szerint van még rajta mit dolgoznom....

Egy biztos, életem férfiai még nem befejezett történet.....

Csók, Julia

Nem mindíg egyszerű nőnek lenni... Egy mai nőszemélynek sok helyen helyt kell állni, ha sikereket szeretne elérni.

A munkádban legyél sikeres? Legyél családanya? Csini nősténydög? ...

Nem egyszerű választani és mindenhol helytállni. Mi lenne a legjobb? Egy irodában élni a mindennapokat, pörögni az ottani eseményekkel? Vagy a családodért élni? Gyerkőcöket nevelni teljes odaadással? Barátnőkkel bulizni, vásárolni?

Ezek mind jól hangzanak... de túlzásokba ne essünk. Talán egy igazi társ mellett ez mind lehetséges és kiegyensúlyozottan tudsz dolgozni, a családoddal, gyerekeiddel lenni és marad időd magadra is!

Én hogy mit szeretnék? Majd kiderül...

Pussz! Hel...

Büszkék vagyunk a Hellel,mert mint kiderült olvassák a blogunkat:)
Nekem ez a blog még kicsit ördögszekér, nem idegenkedem a csavarhúzótól, de ez a hy-tech kütyüzés néha magas...Még jó, hogy vannak remek barátaim, akik úgy elmagyarázzák, h még jobban összezavarodok:P  Meg persze barátod a Google.
Szóval, alakul a design,szerintem a posztok is, és van Olvasónk,kemény 7.Ami igazán csúcs, reméljük tetszik is nektek a blog,lehet nyugodtan kommentelni:)

Meg is beszéltük, hogy kedden hatalmas ünneplést csapunk. Kávé, süti, miniszoknya és csizma.Rettegjen mindenki a csajok vadítanak.Jahh és a Marshall kereszt ki ne maradjon.

 Jahh és a képen csodálatos virgácsaink láthatóak,reméljük pasik is vannak az olvasók között:P

Csók, a csajok