Tűsarkon a világ

A gimis évek mély nyomot hagytak bennem. Szerettem Bajzásnak lenni és büszke voltam arra, hogy ott tanulhatok. Humán tagozaton végeztem 2006-ban. Az ott töltött 4 évre ma is jó emlékekkel gondolok vissza... és hogy miért írok most erről? Ezt álmodtam, hogy megint a Bajzában vagyok, de már csak mint egykoron idejárt diák.

Tanáraimmal, osztálytársaimmal jól kijöttem, bár voltak nem kedvelt tagok :) de hol nincs ilyen? Legnagyobb csatám (amire ma is büszke vagyok) a matekkal volt. A kedves Soós Tanár Úr majdnem megbuktatott, mert nem csípte a búrám... majd 5-re érettségiztem :) ezt valahogy nem tudta feldolgozni, mert pászor tajtékozva követt ... De azért meg kell hagyni az ált sulis matek tanáromnak is volt egy fejszerkezete mikor megtudta, hogy közgazdásznak készülök :)

A másik csatám a spanyol volt, valahogy ez a nagyon kedves tanárnő sem élvezte társaságom (én sem az övét) de viszont a spanyol nyári kiruccanások maradandó élményeket hagytak benne.Csak feküdni egy kellemes nap után este a meleg homokban és nézni a csillagokat, hallgatni a hullámok zaját :) ... csak azt tudom mondani lehet nyálas de PRÓBÁLD KI!!!! Vagy bulizni, a Ramblán szőlőt eszegetve sétálni a nagy Fiestában... megcsodálni Gaudi vagy Dalí művészetét, vagy ott a foci.... áááá ha ezek az élmények kimaradtak volna, nagyn bánhatnám. De a legnagyobb az volt mikor Tossában verőfényes napsütésben mentünk hajókázni, csak a tenger olyan szinten hullámzott, a hajónk meg olyan pici... a legfrankóbb az volt mikor rájöttem h még tériiszonyom is van, az üvegfenék miatt :)

Az osztálykirándulások is adták az ívet rendesen :) Muzsik és Of nagy páros volt...

Besitos ;) Hell...

Sablonos mondat,biztosan mindenki hallotta már.Változások korában élünk.
Ha visszagondoltok ez a mondat valahogyan mindig csalódottsággal vegyes csendességgel hangzik el.Talán azért,mert a múltunkból élünk,abból építkezünk mindannyian,és valóban,nehéz kevésbé ragaszkodni a gyökereinkhez.
Ohh,annyi minden kavarog bennem,hogyan is oszthatnám meg,hogy meg is értsetek.Ma reggel olvasggatam a kommenteket a blogon,figyelmetekbe ajánlanék egy kommentet Inuittól,amiben Popper Pétertől közöl.Kicsit elgondolkodtam rajta,igen,sokmindenben igaza van.A szerelem nem egy megfogható tárgy,hanem a vágyaink kivetülése.Nem tudom szerencse-e vagy sem, de zsendült korom ellenére rengeteg különböző élethelyzetbe csöppentem a szerelem kapcsán.Vannak tipikus hibák,igen vannak minden kapcsolatban,amikor a szőke herceget várod,és csak később hullik le a fátyol,derül ki,hogy ő valójában minden,csak nem a te szőkéd.Másnak látod,mert mást akarsz látni,majd rettenetesen sajnálod magad,csigaházba rejtőzöl,és mindenkinek elmondod milyen rossz most neked,de valójában jólesik önmagadat sajnálni.Segítséget vársz és közben mindenkit elutasítasz.Csalódni fogsz,főleg ha azt várod,hogy megmentsen.Kitől? önmagadtól?Miért?csak azért mert neked fáj,mert téged megbántottak?
Változtatsz,megfogadod.A barátaid felé fordul a gondolatod,talán jobb lenne egy olyan kapcsolat,amely a kezdetektől biztos barátságon alapul.Kipróbálod,és rájössz,hogy hiányzik belőle valami,igen a szenvedély.Sablonossá válik,mert ahoz,hogy két ember összetartozzon kell valami.Valami más.
Talán fel sem tűnik,hogy a közeledben is megtalálhatod amire vársz.Nem,nem lesz majd tökéletes,mert amikor kézenfogva sétáló párt látsz,csak a vaníliaszínű álmot látod,és nem azt a regeteg munkát,küzdést,megértést és toleranciát amit egy kapcsolat jelent.Meg kell hogy találd magadat valakiben,azt akit örökké keresel és végül a tükörben látod meg.Abban a tükörben amit ő tart majd eléd,hogy megmutassa,ember gyarló vagy,ha szeretsz.Ha igazán szeretsz.
Bántasz és bántani fognak majd,menekülsz és üldözni fognak.De ha megállsz majd egy pillanatra rájössz,egy percnyi boldogság sok rosszat elfeledtet,és megéri,hogy küzdj,hogy változz és veled együtt változzanak a dolgok.
 

Visszakapcsolva,én is változom.nem hiszem,hogy kevésbé lennék  színes,talán csak más,talán csak a színek lettek mélyebbek,árnyaltabbak.Nehezebben elfogadható,de boldog vagyok.Keresem a helyem,ebben a nagyvilágban.A lelkesedésem a régi és töretlen.Bizony, más lettem,de nem feltétlenül rosszabb.Diszkó helyett másra vágyom,igen lehet ezzel csalódást okozok,de már nem az én világom,és erre részben a lányok döbbentettek rá,amikor bepasiztak,és mással nem törődve ott hagytak az embertömeg közepén,egyedül.Akkor döbbentem rá,nem az én világom.Nem attól érzem jól magam,ami ott megy,hanem azoktól,akikkel ott vagyok.De ha egyedül vagyok mi értelme?
Jobban értékelek egy baráti beszélgetést egy pohár borral,egy sétát Pasival,csillagnézegetést a párommal.Bármit,csak nem ezt.De ez nem azt jelenti,hogy bárkit kevésbé szeretnék,csakis annyit,hogy az elmúlt időszak ráébresztett lesz idő,amikor majd magamra hagynak és akkor is boldogulnom kell majd.
Senki nem egyforma,mégsem ad ez okot arra,hogy pálcát törjünk valaki felett,főleg,mert nem tudhatjuk mi megy végbe benne.

Most csak ennyi,Csók Julia

 

Hellobello everybody! Először is szeretnék elnézést kérni a felszívódásom miatt! Egy picit lekötöttek más dolgok, és nem igazán tudtam összeszedni a gondolataim egy blogbejegyzés erejéig. Meg nem is igazán akartam a problémáimon agyalni, hagyom hogy maguk oldódjanak meg :) mert ezek olyan megoldathatatlanok... És hogy mi a probléma? Pasik... jah... van egy pár csodabogár! Szerintetek létezik az hogy valakit túlszeretsz? Szerintem igen, sajnos... mikor úgy az illetőre rázúdítod az érzelmeid és hú várom a csodát... Abba úgy igazán nem gondolok bele, hogy ez a másiknak mekkora teher, mert szerintem az, márha magamból indulok ki. Valaki mint derült égből a villámcsapás szerelmet vall... akkor lefagy a rendszer, de rendesen. Az utóbbi hetekben ez a trendi az életemben. Lassan kezdek félni! Nem tudom én olyan csaj vagy, hogy az első nézésből képes vagyok leszűrni, hogy haveri viszony lesz vagy akár kapcsolat... és utána jön a kedvencem, a próbálkozások, amitól időnként sokkot tudok kapni. Ebben az évben sajnos ez egy jó párszor elő is fordult, és olyan rossz érzés mondani azt hogy nézd ezt másként gondolom. Sajnos vannak olyan sajátosságaim, ha kétségbeesek nem igazán tudok értelmesen gondolkozni vagy cselekedni, az akkor nem is én vagyok... Vannak még más csodás képességeim is :)

Manapság benéztem pár blogba itt-ott, illetve a környezetemben is tapasztalok dolgokat, elvárásokat... Lassan az kezd kirajzolódni, hogy alig van olyan ember, aki harmóniában él magával és a környezetével, lelkileg stabil lábakon áll és boldog... De mi az a boldogság? Van egy autód, házad, munkád, pasid és egy baráti társaságod? Ha ez megvan akkor boldog vagy? Lehetne itt filozofálgatni, de mindnekit más tesz boldoggá... Sajnos egyre ritkábbak azok a dolgok amiknek tudunk örülni. Igyekszem minden napban (még a legszarabban is) megtalálni a szépet. Szeretek este sétálni, délután filmet nézni és teát szürcsölni, készülni a karácsonyra, legújabb találmányaim kifejleszteni anya konyhájában amitől néha csak lazán kap egy frászt, vagy csak zenét hallgatni és a zöld labdámon trónolni és csak álmodozni... de egy aerobic óra is csodákra képes! Nehéz a rosszban meglátni azokat a dolgokat és miérteket, amiket az előnyére fordíthatunk. És azért mert mindennek oka van... Most erre Szapy barátom azt mondaná, hogy nyugodjak le és Take it easy! De milyen igaza van ált szeretek dolgokat túlkomplikálni, de fölösleges... ahhoz kell képesség, hogy le tudjam őket szarni és átlépni az akadályokon :)

Sweet kisses: Hel...

Ha az embert vmi bibi éri néha el is felejti azt a sok szépet, amit eddig kapott az élettől... most ezt szeretném felidézni... :)

Eléggé családcentrikus vagyok, és szeretek a családommal lenni. Igaz néha az agyamra mennek, na de kinek nem? :) Annyi szép közös pillanatot éltünk már át.

Mivel nyáron születtem, imádom a nyarat, a meleget, a napsütést, a vizet, tópartot, tengert, néha elmélázva ülni a homokban és nézni a naplementét... vagy csak hintázni és álmodozni... a legtöbb emlékem szinte valamilyen módon köthető a nyárhoz és az öcsémhez :) Van egy kistesóm, aki már 17 éves lesz, de ez nekem olyan hihetetlen. Pedig nagyobb már nálam, bár sokszor azt a kisfiút keresem még aki 2 évesen nyuszikáját szorongatva jött ment a lakásban és kerste anyát vagy apát, vagy felforgatta a szobám. Néha nagyon fel tud bosszantani, de ha nem lenne tesóm sokkal rosszabb lenne!

Tipikus testvérek vagyunk aki odacsap ha nem tetszik valami, így is tettünk elég sokszor. Emlékszem mentünk nyaralni, de Székesfehérvárnál már a hátsó ülésen vér folyt mert megette az egy heti csokikészletet én meg ezt erősen sérelmeztem! Hát még a szüleim! Vagy mikor a kivizöld 2 hetes vízben lazán fürcsiztünk az udvaron, Anya pedig kétségbeesetten felhívta a dokit, hogy mi lesz velünk... Koranyári esték tollaspartyja az udvar közepén meggyepálva apa kedvenc füvét... vagy mikor egy 2l-es kólásüveget teletettünk pici apró békákkal mert ők az új kis házikedvenceink (a szüleim kegyetlen félnek tőlük)... Nem mondanám, hogy egyszerű velünk az élet. De mikor a kedvenc tengerimalacka, a Hema meghalt, legalább 3 napos gyászba kezdtünk! Vagy mikor csak lazultunk Vodicében és tengericsillagokat kerestünk és kagylót gyűjtöttünk vagy tintahalat kergettünk és halrajjal úsztunk! Ezekre olyan jó visszagondolni :) De ha el is megyek itthonról elsőként tesókám tud a legjobban hiányozni, a sok hülyeségével együtt! Spanyolban is ez volt, felhívtam Kristófot, meghallottam a hangját és elkezdtem sírni :) mert hiányzott...

De a Costa Bravan sem volt rossz este a csajokkal feküdni a meleg homokban és a hullócsillagokat nézni az augusztusi éjszakában... vagy bulizni... a Ramblán sétálni és szőlőt eszegetni... A gimis évek varázsa feledhetetlen :)

Vagy a fiúkkal való olaszországi egy hetes nyaralás, az is nagy kaland volt :)

De azért a fősuli is adott meglepiket, gólyatábor, gólyabál, ballagóbál, egy-két nehéz vizsga előtti ökörködés... vagy a JOY olvasása előadás közben, vagy a COSMO bújása ellátási logisztikán, mikor megtudtunk Dr. Millertől hogy a BMW Kecskemétre jön... az izgalomtól pár napig nem is tudtunk aludni hihi... késések az óráról mert sürgős dolgunk akadt a Kenvelóban és a szerzeményeket még meg kellett csodálni a folyosón pár bnő társaságában... Az egész 3 éves ottlétemre jellemző volt, hogy 12-14-ig leginkbb aludni szerettem volna... kegyetlen nehéz volt ekkor figyelni... Vagy a puskázási művészet kifejlesztése... vagy a klubban való lógás. Hubertől kapott csokimennyiség sem volt mindennapi! Vagy a táskacsapda... de még sorolhatnám! De a legfontosabb Judit és a mi barátságunk is ekkor alakult ki igazán!

Tele vagyunk tervekkel ... nemsokára itt lesz a Gólyabál ami kihagyhatatlan! De jönnek a forraltboros novemberi esték a stégen, vagy a korizások és a Julien táncom :) mert ilyen is van ám ;) közös sütizések, könyvtárazások, vásárlások, kávézások!

Ilyenkor úgy tényleg rájövök! Hogy én panaszkodok, mert az alfahím... picit messzebb van...mikor mennyi csodás dolog történik velem, és ezeket a perceket hagynám elveszni? Azért mert a jövőt kutatom a mindennapokat pedig veszni hagyom!? Hát NEM! :)

Pussz! HEL....

Nem vagyok nagy kávérajongó, de a hozzá kapcsolódó társaság megszépíti napjaid... Kedden Judittal Gyöngyösön taliztam és ritka, de elmentünk kávézni. Sokszor nem azon a dologokon van a hangsúly amit kimondunk vagy teszünk, hanem ami mögötte van. Egy őszinte beszélgetésről. A barátaim kezdenek leszokni, ha mondhatom így a jótanácsok és a hozzá kapcsolódó ötletek adásáról. Hogy miért? Megyek a fejem után. Ha én ezt rózsaszínnek látom, és kollektív mindenki azt mondja h ez márpedig fekete... nos az nem úgy van. Én életem én döntéseim én akartom!

Ez a kedd is valami ilyen volt, csak itt már nem új ötletek és frankó észosztás volt nagy életbölcsességekkel, hanem a másik segítése a céljához. Ha kell egy segítő kéz nyújtása, egy vigasztaló ölelés ha sírni akarsz. Ez valami új dimenzió. Furcsa, mert az ember a barátaitól tanácsot kér és néha felülbírálatot döntése helyességeihez. De mikor magad nem tudod hogy mit szeretnél vagy mi a helyzet nem könnyű... főleg tanácsot adni, mikor helyből támadsz.

A suli még mindíg suli, könyvtárba néha jó benézni, pár új hasznos ötletért a szakdolimhoz. Kell egy kis inspiráció, egy új ötlet ha elakadtál... ott valahogy mindíg találok szelet a vitorlámba ami előre visz.

Nos és sokszor az élet másik nagy elixírje: A SÜTI! Gyöngyöshöz három dolog köt igazán: Kórház, KRF és a süti. AZ első azért, mert ott születtem, a második, a fősuli, harmadik pedig sokszor minden problémát megold és ha tisztességes mennyiség van már belőle bennem még a legnehezebb gondjaim is könnyebbnek tűnnek!

Csak ennyit szerettem volna most!

Pussz! Hel...

Büszkék vagyunk a Hellel,mert mint kiderült olvassák a blogunkat:)
Nekem ez a blog még kicsit ördögszekér, nem idegenkedem a csavarhúzótól, de ez a hy-tech kütyüzés néha magas...Még jó, hogy vannak remek barátaim, akik úgy elmagyarázzák, h még jobban összezavarodok:P  Meg persze barátod a Google.
Szóval, alakul a design,szerintem a posztok is, és van Olvasónk,kemény 7.Ami igazán csúcs, reméljük tetszik is nektek a blog,lehet nyugodtan kommentelni:)

Meg is beszéltük, hogy kedden hatalmas ünneplést csapunk. Kávé, süti, miniszoknya és csizma.Rettegjen mindenki a csajok vadítanak.Jahh és a Marshall kereszt ki ne maradjon.

 Jahh és a képen csodálatos virgácsaink láthatóak,reméljük pasik is vannak az olvasók között:P

Csók, a csajok