Sablonos mondat,biztosan mindenki hallotta már.Változások korában élünk.
Ha visszagondoltok ez a mondat valahogyan mindig csalódottsággal vegyes csendességgel hangzik el.Talán azért,mert a múltunkból élünk,abból építkezünk mindannyian,és valóban,nehéz kevésbé ragaszkodni a gyökereinkhez.
Ohh,annyi minden kavarog bennem,hogyan is oszthatnám meg,hogy meg is értsetek.Ma reggel olvasggatam a kommenteket a blogon,figyelmetekbe ajánlanék egy kommentet Inuittól,amiben Popper Pétertől közöl.Kicsit elgondolkodtam rajta,igen,sokmindenben igaza van.A szerelem nem egy megfogható tárgy,hanem a vágyaink kivetülése.Nem tudom szerencse-e vagy sem, de zsendült korom ellenére rengeteg különböző élethelyzetbe csöppentem a szerelem kapcsán.Vannak tipikus hibák,igen vannak minden kapcsolatban,amikor a szőke herceget várod,és csak később hullik le a fátyol,derül ki,hogy ő valójában minden,csak nem a te szőkéd.Másnak látod,mert mást akarsz látni,majd rettenetesen sajnálod magad,csigaházba rejtőzöl,és mindenkinek elmondod milyen rossz most neked,de valójában jólesik önmagadat sajnálni.Segítséget vársz és közben mindenkit elutasítasz.Csalódni fogsz,főleg ha azt várod,hogy megmentsen.Kitől? önmagadtól?Miért?csak azért mert neked fáj,mert téged megbántottak?
Változtatsz,megfogadod.A barátaid felé fordul a gondolatod,talán jobb lenne egy olyan kapcsolat,amely a kezdetektől biztos barátságon alapul.Kipróbálod,és rájössz,hogy hiányzik belőle valami,igen a szenvedély.Sablonossá válik,mert ahoz,hogy két ember összetartozzon kell valami.Valami más.
Talán fel sem tűnik,hogy a közeledben is megtalálhatod amire vársz.Nem,nem lesz majd tökéletes,mert amikor kézenfogva sétáló párt látsz,csak a vaníliaszínű álmot látod,és nem azt a regeteg munkát,küzdést,megértést és toleranciát amit egy kapcsolat jelent.Meg kell hogy találd magadat valakiben,azt akit örökké keresel és végül a tükörben látod meg.Abban a tükörben amit ő tart majd eléd,hogy megmutassa,ember gyarló vagy,ha szeretsz.Ha igazán szeretsz.
Bántasz és bántani fognak majd,menekülsz és üldözni fognak.De ha megállsz majd egy pillanatra rájössz,egy percnyi boldogság sok rosszat elfeledtet,és megéri,hogy küzdj,hogy változz és veled együtt változzanak a dolgok.
Visszakapcsolva,én is változom.nem hiszem,hogy kevésbé lennék színes,talán csak más,talán csak a
színek lettek mélyebbek,árnyaltabbak.Nehezebben elfogadható,de boldog vagyok.Keresem a helyem,ebben a nagyvilágban.A lelkesedésem a régi és töretlen.Bizony, más lettem,de nem feltétlenül rosszabb.Diszkó helyett másra vágyom,igen lehet ezzel csalódást okozok,de már nem az én világom,és erre részben a lányok döbbentettek rá,amikor bepasiztak,és mással nem törődve ott hagytak az embertömeg közepén,egyedül.Akkor döbbentem rá,nem az én világom.Nem attól érzem jól magam,ami ott megy,hanem azoktól,akikkel ott vagyok.De ha egyedül vagyok mi értelme?
Jobban értékelek egy baráti beszélgetést egy pohár borral,egy sétát Pasival,csillagnézegetést a párommal.Bármit,csak nem ezt.De ez nem azt jelenti,hogy bárkit kevésbé szeretnék,csakis annyit,hogy az elmúlt időszak ráébresztett lesz idő,amikor majd magamra hagynak és akkor is boldogulnom kell majd.
Senki nem egyforma,mégsem ad ez okot arra,hogy pálcát törjünk valaki felett,főleg,mert nem tudhatjuk mi megy végbe benne.
Most csak ennyi,Csók Julia
