"Nekem csak te,és belőled én,ha megszólalnál nem vesznél el"
Variációk ugyanarra a témára, a helyzet nem változik. A nők nők, a férfiak férfiak,állásom még mindig nics,és még mindig magába burkol a hallgatás,amire elköteleztem magam. Halkan formálódnak körülöttem a dolgok,és olyan jó lenne valakivel beszélni.nem tudom leírni mi kavarog bennem.
Szeretném már tudni milyen lesz a jövő,hiányzik valami változás.Elszenvedni egy olyan helyzetet,amit korábban élveztél..érdekes történet,de kezdem azt hinni,hogy vonzom a nem átlagos történeteket.
Nem vagyok valami nagy szám,nehogy azt hidd,de talán van bennem valami,ami hozzámköti az embereket. Talán megmentem őket saját tükreiktől.Valahogy soha nem tudtam elhitetetni senkivel,hogy rossz lenne,és mégis,később mindenki megosztotta velem a történetet,akárhogyan is menekült előle.Ismerem a történeteiteket,de mindez mit ér,ha nem beszélhetek róla,ha felemészt a sok kérdés.
Például,te házas,téged mi visz előre,amikor reggel felkelsz,hisz nincs körülötted szeretet.Pedig igazán csodás ember vagy,és másokkal is el tudod hitetni,amikor a legjózanabb éjszkán jégcsapot dugsz a kabátomba,mint egy óvodás.
Vagy te,aki örökké versenyzel,és be akarod bizonyítani,hogy jó vagy,vajon mit takargatsz a lelked mélyén,vajon miért kompenzálsz. Hiszen van benned jó,nem hagytál cserben soha senkit,de ugyan kinek nem vagy elég jó?
És vannak a sosem befejezett történetek,amik folytatására igazán kíváncsi vagyok.Szeretném látni,ahogy az én lábaim is jó utakra tévednek.Akarom hogy ne kelljen félnem az ismeretlentől.
Mit érünk ha nem vagyunk szabadok?
(Sajnálom ma ködös vagyok..)
