Ha az embert vmi bibi éri néha el is felejti azt a sok szépet, amit eddig kapott az élettől... most ezt szeretném felidézni... :)
Eléggé családcentrikus vagyok, és szeretek a családommal lenni. Igaz néha az agyamra mennek, na de kinek nem? :) Annyi szép közös pillanatot éltünk már át.
Mivel nyáron születtem, imádom a nyarat, a meleget, a napsütést, a vizet, tópartot, tengert, néha elmélázva ülni a homokban és nézni a naplementét... vagy csak hintázni és álmodozni... a legtöbb emlékem szinte valamilyen módon köthető a nyárhoz és az öcsémhez :) Van egy kistesóm, aki már 17 éves lesz, de ez nekem olyan hihetetlen. Pedig nagyobb már nálam, bár sokszor azt a kisfiút keresem még aki 2 évesen nyuszikáját szorongatva jött ment a lakásban és kerste anyát vagy apát, vagy felforgatta a szobám. Néha nagyon fel tud bosszantani, de ha nem lenne tesóm sokkal rosszabb lenne!
Tipikus testvérek vagyunk aki odacsap ha nem tetszik valami, így is tettünk elég sokszor. Emlékszem mentünk nyaralni, de Székesfehérvárnál már a hátsó ülésen vér folyt mert megette az egy heti csokikészletet én meg ezt erősen sérelmeztem! Hát még a szüleim! Vagy mikor a kivizöld 2 hetes vízben lazán fürcsiztünk az udvaron, Anya pedig kétségbeesetten felhívta a dokit, hogy mi lesz velünk... Koranyári esték tollaspartyja az udvar közepén meggyepálva apa kedvenc füvét... vagy mikor egy 2l-es kólásüveget teletettünk pici apró békákkal mert ők az új kis házikedvenceink (a szüleim kegyetlen félnek tőlük)... Nem mondanám, hogy egyszerű velünk az élet. De mikor a kedvenc tengerimalacka, a Hema meghalt, legalább 3 napos gyászba kezdtünk! Vagy mikor csak lazultunk Vodicében és tengericsillagokat kerestünk és kagylót gyűjtöttünk vagy tintahalat kergettünk és halrajjal úsztunk! Ezekre olyan jó visszagondolni :) De ha el is megyek itthonról elsőként tesókám tud a legjobban hiányozni, a sok hülyeségével együtt! Spanyolban is ez volt, felhívtam Kristófot, meghallottam a hangját és elkezdtem sírni :) mert hiányzott...
De a Costa Bravan sem volt rossz este a csajokkal feküdni a meleg homokban és a hullócsillagokat nézni az augusztusi éjszakában... vagy bulizni... a Ramblán sétálni és szőlőt eszegetni... A gimis évek varázsa feledhetetlen :)
Vagy a fiúkkal való olaszországi egy hetes nyaralás, az is nagy kaland volt :)
De azért a fősuli is adott meglepiket, gólyatábor, gólyabál, ballagóbál, egy-két nehéz vizsga előtti ökörködés... vagy a JOY olvasása előadás közben, vagy a COSMO bújása ellátási logisztikán, mikor megtudtunk Dr. Millertől hogy a BMW Kecskemétre jön... az izgalomtól pár napig nem is tudtunk aludni hihi... késések az óráról mert sürgős dolgunk akadt a Kenvelóban és a szerzeményeket még meg kellett csodálni a folyosón pár bnő társaságában... Az egész 3 éves ottlétemre jellemző volt, hogy 12-14-ig leginkbb aludni szerettem volna... kegyetlen nehéz volt ekkor figyelni... Vagy a puskázási művészet kifejlesztése... vagy a klubban való lógás. Hubertől kapott csokimennyiség sem volt mindennapi! Vagy a táskacsapda... de még sorolhatnám! De a legfontosabb Judit és a mi barátságunk is ekkor alakult ki igazán!
Tele vagyunk tervekkel ... nemsokára itt lesz a Gólyabál ami kihagyhatatlan! De jönnek a forraltboros novemberi esték a stégen, vagy a korizások és a Julien táncom :) mert ilyen is van ám ;) közös sütizések, könyvtárazások, vásárlások, kávézások!
Ilyenkor úgy tényleg rájövök! Hogy én panaszkodok, mert az alfahím... picit messzebb van...mikor mennyi csodás dolog történik velem, és ezeket a perceket hagynám elveszni? Azért mert a jövőt kutatom a mindennapokat pedig veszni hagyom!? Hát NEM! :)
Pussz! HEL....
