Tűsarkon a világ

Már gondolkodom pár napja egy ilyen "évértékelő" poszton,de csak most jutottam el odáig,hogy meg is írjam.Rendíthetetlen optimizmusom azt mondatja velem,hogy ez is egy jó év volt,úgy összességében.
Sok minden történt velem,kezdve talán azzal,hogy az évet egy igazán jó barát,Hel társaságában köszöntöttem,aztán még abban a hónapban hirtelen megöregedtem,habár bölcsebb,ha jól tippelek nem lettem.Aztán egy egész jó félévet zártam a főiskolán.
Majd eljött a tavasz,végre lett pasim,habár így utólag visszagondolva már nem örülök neki annyira,de hát az ember mindenből gyűjt némi tapasztalatot.Aztán jött a bál,az utólsó nagy buli együtt.
Majd pedig a nyár,ismétcsak új pasi,végső elszakadás valakitől.Új barátok,és a legjobb három nap Agárdon,mégha fura szemmel is néztek egy csajra a Ladatalálkozón.Közben elköltözött a szomszédból Fanny,aki rendíthetetlen társ volt mindenféle tavi hülyeségben,de szerencsére a világ legjobb pasija költözött a helyére.
Majd eljött az ősz,kicsit igaz sóváran,mert a főiskola már nem volt az otthonunk többé,és ettől kissé üressé vált az életünk.De ott volt Pasi,akivel a legjobbakat kirándultam,és végre eljött a hőn áhított nagy szerelem is.
És hát most,nos tél van,vége az ünnepekben is megannyi csodás élmény volt,és elbúcsúztattuk évet.
És háát,hogy ne legyen minden olyan szép,voltak rossz dolgok is,csalódtam és bizony sokan csalódtak bennem is.Mostanában sokat gondolkodom azon,hogy itt az ideje a megbocsájtásnak,hogy végre kitakarítsak mindent a szívemből és tiszta lappal kezdjem ezt az évet.
Visszagondolva változtatnék is egy két dolgon.De a blogon biztosan nem.Sokszor már az is boldoggá tesz,ha kiírom ide a gondolataimat,és ha Peti meg Hel gondolatait olvasom,habár mostanság kicsit szünetel a kapcsolat,de néha van lenn is és nem csak fenn.
És ha jobban bele gondolok,köszönettel tartozom,a barátaimnak,mert ők tették széppé a napokat,és emlékezetessé a heteket.Köszönettel neked,Maci,mert mindig ott voltál,amikor segítséget kértem.Neked Hel,aki kirángattál az önsajnálatból,és neked Peti aki mindig meghallgattad a nyavajáimat,és szembesítettél a hülyeségeimmel.És köszönet a Kölyöknek,pusztán azért mert képes engem elviselni bármikor.Fel sem tudom sorolni annyian vagytok.Köszönök mindent,mert ez volt az utólsó gondolatom a tavalyi évben.Hálásnak lenni mindazért amit kaptam.

True.Julia
 

Már kezdem unni,hogy ebben a blogban minden a szerelemről szól,de nem tudok mit tenni,megintcsak ez foglalkoztat.
Este Petivel volt egy érdekes beszélgetésem,a szeremről.Megértem őt,és igazat adok neki sok mindenben,de vannak mondatai,amitől minden porcikám irtózik.Leírni a szerlemet kémiával? Elvonási tünetekkel?Igen,lehetséges,sőt igaz.De a következtetések,minden esetben helyesek? És rá lehet húzni mindenkire egy sablont a kémia alapján?Azt hiszem nem.Mindannyian másképpen szeretünk,Ha elutasítanak,másképpen fogjuk megélni.
Menekülni fogunk,de hogyan?Máshoz,máskor?Megbújunk nyalogatjuk a sebeinket?Vagy belemosolygunk a világ szemébe hamis mosolyunkkal,hogy lássa,mégsem okozott nekünk kárt?
Egyik sem jó,így utólag visszagondolva.Talán mindtől jobb lesz,talán rosszabb,de  a szerelemre nincs gyógyír.
Főként akkor,ha mást vársz el,mint amit kapsz.És mást adsz,mint amit elvárnak.Sokszor nem is veszed észre milyen balga vagy,hogy abba lépsz bele,aki talán a legtöbbet jelenti neked.
Nevetséges,de bevásárlás közben még a hentesnél is ez volt a téma.A beteljesületlen szerelem.Ennyire csodás lenne?Gondolj csak bele,a sok költő,író,történelmi személyiség csodás levelezései,valahogyan megteremtett zsabóval bevont,parfümillatú vallomásai.
Belegondolva talán jobb is,hisz a szerelemtől kaptak ihletet,továbbvitte a lángolásukat,a vágyakozásaikat.Elérhetetlennéé tett olyasvalakit,aki ha elérhető lett volna egyszerűen megszürkül,s beleveszik a mindennapok valóságába.
Itt visszakapcsolnék valami szívemhez közel állóra a Szex és New Yorkra,mikor Carrie odafekszik Big mellé,elveszi a szemüvegét és felolvassa neki Beethoven szerelmes levelét.Gondolod,hogy ma is reneszánszát éli a beteljesületlen szerelem?Ha jól sejtem sosem ment ki a divatból,csak megszűnt szem előtt lenni.Ma már valljuk be nem nagyon írunk szerelmes levelet senkinek,pedig jó lenne.És jó lenne felismeri,mikor ezek a csenden sunnyogó meg nem örökített szerelmek elsétálnak melletted.
 

Csók,J
 

"Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántadvaló hûségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghûbb szívét a Te szeretõ Ludvigodnak.

örökké a Tiéd
örökké az enyém
örökké a miénk
L."
 

Sablonos mondat,biztosan mindenki hallotta már.Változások korában élünk.
Ha visszagondoltok ez a mondat valahogyan mindig csalódottsággal vegyes csendességgel hangzik el.Talán azért,mert a múltunkból élünk,abból építkezünk mindannyian,és valóban,nehéz kevésbé ragaszkodni a gyökereinkhez.
Ohh,annyi minden kavarog bennem,hogyan is oszthatnám meg,hogy meg is értsetek.Ma reggel olvasggatam a kommenteket a blogon,figyelmetekbe ajánlanék egy kommentet Inuittól,amiben Popper Pétertől közöl.Kicsit elgondolkodtam rajta,igen,sokmindenben igaza van.A szerelem nem egy megfogható tárgy,hanem a vágyaink kivetülése.Nem tudom szerencse-e vagy sem, de zsendült korom ellenére rengeteg különböző élethelyzetbe csöppentem a szerelem kapcsán.Vannak tipikus hibák,igen vannak minden kapcsolatban,amikor a szőke herceget várod,és csak később hullik le a fátyol,derül ki,hogy ő valójában minden,csak nem a te szőkéd.Másnak látod,mert mást akarsz látni,majd rettenetesen sajnálod magad,csigaházba rejtőzöl,és mindenkinek elmondod milyen rossz most neked,de valójában jólesik önmagadat sajnálni.Segítséget vársz és közben mindenkit elutasítasz.Csalódni fogsz,főleg ha azt várod,hogy megmentsen.Kitől? önmagadtól?Miért?csak azért mert neked fáj,mert téged megbántottak?
Változtatsz,megfogadod.A barátaid felé fordul a gondolatod,talán jobb lenne egy olyan kapcsolat,amely a kezdetektől biztos barátságon alapul.Kipróbálod,és rájössz,hogy hiányzik belőle valami,igen a szenvedély.Sablonossá válik,mert ahoz,hogy két ember összetartozzon kell valami.Valami más.
Talán fel sem tűnik,hogy a közeledben is megtalálhatod amire vársz.Nem,nem lesz majd tökéletes,mert amikor kézenfogva sétáló párt látsz,csak a vaníliaszínű álmot látod,és nem azt a regeteg munkát,küzdést,megértést és toleranciát amit egy kapcsolat jelent.Meg kell hogy találd magadat valakiben,azt akit örökké keresel és végül a tükörben látod meg.Abban a tükörben amit ő tart majd eléd,hogy megmutassa,ember gyarló vagy,ha szeretsz.Ha igazán szeretsz.
Bántasz és bántani fognak majd,menekülsz és üldözni fognak.De ha megállsz majd egy pillanatra rájössz,egy percnyi boldogság sok rosszat elfeledtet,és megéri,hogy küzdj,hogy változz és veled együtt változzanak a dolgok.
 

Visszakapcsolva,én is változom.nem hiszem,hogy kevésbé lennék  színes,talán csak más,talán csak a színek lettek mélyebbek,árnyaltabbak.Nehezebben elfogadható,de boldog vagyok.Keresem a helyem,ebben a nagyvilágban.A lelkesedésem a régi és töretlen.Bizony, más lettem,de nem feltétlenül rosszabb.Diszkó helyett másra vágyom,igen lehet ezzel csalódást okozok,de már nem az én világom,és erre részben a lányok döbbentettek rá,amikor bepasiztak,és mással nem törődve ott hagytak az embertömeg közepén,egyedül.Akkor döbbentem rá,nem az én világom.Nem attól érzem jól magam,ami ott megy,hanem azoktól,akikkel ott vagyok.De ha egyedül vagyok mi értelme?
Jobban értékelek egy baráti beszélgetést egy pohár borral,egy sétát Pasival,csillagnézegetést a párommal.Bármit,csak nem ezt.De ez nem azt jelenti,hogy bárkit kevésbé szeretnék,csakis annyit,hogy az elmúlt időszak ráébresztett lesz idő,amikor majd magamra hagynak és akkor is boldogulnom kell majd.
Senki nem egyforma,mégsem ad ez okot arra,hogy pálcát törjünk valaki felett,főleg,mert nem tudhatjuk mi megy végbe benne.

Most csak ennyi,Csók Julia

 

Hellobello everybody! Először is szeretnék elnézést kérni a felszívódásom miatt! Egy picit lekötöttek más dolgok, és nem igazán tudtam összeszedni a gondolataim egy blogbejegyzés erejéig. Meg nem is igazán akartam a problémáimon agyalni, hagyom hogy maguk oldódjanak meg :) mert ezek olyan megoldathatatlanok... És hogy mi a probléma? Pasik... jah... van egy pár csodabogár! Szerintetek létezik az hogy valakit túlszeretsz? Szerintem igen, sajnos... mikor úgy az illetőre rázúdítod az érzelmeid és hú várom a csodát... Abba úgy igazán nem gondolok bele, hogy ez a másiknak mekkora teher, mert szerintem az, márha magamból indulok ki. Valaki mint derült égből a villámcsapás szerelmet vall... akkor lefagy a rendszer, de rendesen. Az utóbbi hetekben ez a trendi az életemben. Lassan kezdek félni! Nem tudom én olyan csaj vagy, hogy az első nézésből képes vagyok leszűrni, hogy haveri viszony lesz vagy akár kapcsolat... és utána jön a kedvencem, a próbálkozások, amitól időnként sokkot tudok kapni. Ebben az évben sajnos ez egy jó párszor elő is fordult, és olyan rossz érzés mondani azt hogy nézd ezt másként gondolom. Sajnos vannak olyan sajátosságaim, ha kétségbeesek nem igazán tudok értelmesen gondolkozni vagy cselekedni, az akkor nem is én vagyok... Vannak még más csodás képességeim is :)

Manapság benéztem pár blogba itt-ott, illetve a környezetemben is tapasztalok dolgokat, elvárásokat... Lassan az kezd kirajzolódni, hogy alig van olyan ember, aki harmóniában él magával és a környezetével, lelkileg stabil lábakon áll és boldog... De mi az a boldogság? Van egy autód, házad, munkád, pasid és egy baráti társaságod? Ha ez megvan akkor boldog vagy? Lehetne itt filozofálgatni, de mindnekit más tesz boldoggá... Sajnos egyre ritkábbak azok a dolgok amiknek tudunk örülni. Igyekszem minden napban (még a legszarabban is) megtalálni a szépet. Szeretek este sétálni, délután filmet nézni és teát szürcsölni, készülni a karácsonyra, legújabb találmányaim kifejleszteni anya konyhájában amitől néha csak lazán kap egy frászt, vagy csak zenét hallgatni és a zöld labdámon trónolni és csak álmodozni... de egy aerobic óra is csodákra képes! Nehéz a rosszban meglátni azokat a dolgokat és miérteket, amiket az előnyére fordíthatunk. És azért mert mindennek oka van... Most erre Szapy barátom azt mondaná, hogy nyugodjak le és Take it easy! De milyen igaza van ált szeretek dolgokat túlkomplikálni, de fölösleges... ahhoz kell képesség, hogy le tudjam őket szarni és átlépni az akadályokon :)

Sweet kisses: Hel...

A Hel és Dínó viszonya valami egészen különös ördögszekér.Gyakorlatilag van is meg nincs is, mint a mesében szokott történni.
Tegyük hozzá, én nem ismerem személyesen a Dínót, habár párszor már bennem volt a lendület hogy én jól a szeme közé nézek, és kettéfűrészelem.Szeretem partíciókra bontani az embereket, ha Helt sírni látom.
Amit a srácról tuni lehet, hogy kedves,okos, művelt.Hogy olyan külsővel verte meg a sors, mint amiről csak álmodni lehet,judózik és remek állása van.Körbeutazza a világot, örökké elfoglat,és láthatatlanabb, mint egy kajmán-szigeteki bankszámla.
Azt hiszem Hel szerelmes Dínóba, annak ellenére,hogy gyakorlatilag láthatalan.És azt hiszem Dínó kihasználja ezt, eltűnik, majd megjelenik, mintha semmi nem történt volna.Meghunyászkodva mentegetőzik, majd ismét csak eltűnik,és csak akkor hall felőle mikor valahol Skandináviában pózol néhány rénszarvassal.
 

Lehetne ebből az egészből konklúziókat levonni, meg adni a sok jó tanácsot.Ne légy naiv.Dobd már ki végre.És persze a kedvenc,a lesz még ezerszer is jobb nála....stb.stb.De ha egyszer szerti és ő kell neki, hát Istenem.Az élet nem valami instant dolog, hogy felrázom és élek még meg nem halok, Far,far away.....
Néhányszor mindannyian bevesszük a megszívtam tablettát, de becsülöm Helt amiért küzd h boldog lehessen,ha már egy ilyen kell neki.És ajánlom Dínónak, szedje össze magát, mert a kettéfűrészelés még áll,akár a két Skandináv rénszarvassal megspékelve is.
Nahh és persze ajánlom mindenkinek hogy nézzen magába mielőtt tanácsot ad, mert van,hogy mi is tanácsot kérünk.Akkor mitől lennénk okosabbak?
 

Once upon a time.....Julia

Ha az embert vmi bibi éri néha el is felejti azt a sok szépet, amit eddig kapott az élettől... most ezt szeretném felidézni... :)

Eléggé családcentrikus vagyok, és szeretek a családommal lenni. Igaz néha az agyamra mennek, na de kinek nem? :) Annyi szép közös pillanatot éltünk már át.

Mivel nyáron születtem, imádom a nyarat, a meleget, a napsütést, a vizet, tópartot, tengert, néha elmélázva ülni a homokban és nézni a naplementét... vagy csak hintázni és álmodozni... a legtöbb emlékem szinte valamilyen módon köthető a nyárhoz és az öcsémhez :) Van egy kistesóm, aki már 17 éves lesz, de ez nekem olyan hihetetlen. Pedig nagyobb már nálam, bár sokszor azt a kisfiút keresem még aki 2 évesen nyuszikáját szorongatva jött ment a lakásban és kerste anyát vagy apát, vagy felforgatta a szobám. Néha nagyon fel tud bosszantani, de ha nem lenne tesóm sokkal rosszabb lenne!

Tipikus testvérek vagyunk aki odacsap ha nem tetszik valami, így is tettünk elég sokszor. Emlékszem mentünk nyaralni, de Székesfehérvárnál már a hátsó ülésen vér folyt mert megette az egy heti csokikészletet én meg ezt erősen sérelmeztem! Hát még a szüleim! Vagy mikor a kivizöld 2 hetes vízben lazán fürcsiztünk az udvaron, Anya pedig kétségbeesetten felhívta a dokit, hogy mi lesz velünk... Koranyári esték tollaspartyja az udvar közepén meggyepálva apa kedvenc füvét... vagy mikor egy 2l-es kólásüveget teletettünk pici apró békákkal mert ők az új kis házikedvenceink (a szüleim kegyetlen félnek tőlük)... Nem mondanám, hogy egyszerű velünk az élet. De mikor a kedvenc tengerimalacka, a Hema meghalt, legalább 3 napos gyászba kezdtünk! Vagy mikor csak lazultunk Vodicében és tengericsillagokat kerestünk és kagylót gyűjtöttünk vagy tintahalat kergettünk és halrajjal úsztunk! Ezekre olyan jó visszagondolni :) De ha el is megyek itthonról elsőként tesókám tud a legjobban hiányozni, a sok hülyeségével együtt! Spanyolban is ez volt, felhívtam Kristófot, meghallottam a hangját és elkezdtem sírni :) mert hiányzott...

De a Costa Bravan sem volt rossz este a csajokkal feküdni a meleg homokban és a hullócsillagokat nézni az augusztusi éjszakában... vagy bulizni... a Ramblán sétálni és szőlőt eszegetni... A gimis évek varázsa feledhetetlen :)

Vagy a fiúkkal való olaszországi egy hetes nyaralás, az is nagy kaland volt :)

De azért a fősuli is adott meglepiket, gólyatábor, gólyabál, ballagóbál, egy-két nehéz vizsga előtti ökörködés... vagy a JOY olvasása előadás közben, vagy a COSMO bújása ellátási logisztikán, mikor megtudtunk Dr. Millertől hogy a BMW Kecskemétre jön... az izgalomtól pár napig nem is tudtunk aludni hihi... késések az óráról mert sürgős dolgunk akadt a Kenvelóban és a szerzeményeket még meg kellett csodálni a folyosón pár bnő társaságában... Az egész 3 éves ottlétemre jellemző volt, hogy 12-14-ig leginkbb aludni szerettem volna... kegyetlen nehéz volt ekkor figyelni... Vagy a puskázási művészet kifejlesztése... vagy a klubban való lógás. Hubertől kapott csokimennyiség sem volt mindennapi! Vagy a táskacsapda... de még sorolhatnám! De a legfontosabb Judit és a mi barátságunk is ekkor alakult ki igazán!

Tele vagyunk tervekkel ... nemsokára itt lesz a Gólyabál ami kihagyhatatlan! De jönnek a forraltboros novemberi esték a stégen, vagy a korizások és a Julien táncom :) mert ilyen is van ám ;) közös sütizések, könyvtárazások, vásárlások, kávézások!

Ilyenkor úgy tényleg rájövök! Hogy én panaszkodok, mert az alfahím... picit messzebb van...mikor mennyi csodás dolog történik velem, és ezeket a perceket hagynám elveszni? Azért mert a jövőt kutatom a mindennapokat pedig veszni hagyom!? Hát NEM! :)

Pussz! HEL....

De még mennyire! Ez a legújabb trend mindkettőnk életében! És, hogy miért? Mi okozza ezt? A válasz egyszerű... alfahím! Az emberi kapcsolatok mindíg a bonyolult kategóriába tartoztak nálam. Nem tudok más agyával gondolkozni, hogy kinek mivel teszek jót vagy rosszat vagy hogy ki mire gondol ki mit érez... csak azt tudom hogy velem vmi nem okés...

Volt egy kiegyensúlyozott, boldog életem. Vége a sulinak... barátokkal való 7vgi bulik... strand... lazulás. Majd feltűnt a színen Ő. Aztán sor került pár kör szervezés után az első talira. Arra a talira ami felfordított bennem pár dolgot. Szép lassan pedig befészkelte magát ez a bizonyos alfahím oda, ahova szinte lehetetlen beférkőzni... apró figyelmességek, éjszakia smsek, e-mailek, éjszakai msnezések. Olyan dolgok amik szinte csak a filmekben vannak. Úgy igazán Nőnek érzem magam mellette és éreztem hogy szeret és tényleg akar. És hogy milyen Ő? Határoztott, erős, akit tisztelni tudok és fel lehet rá nézni. Szereti a gyerkőcöket, okos, nyugodt, helyes, édes... olyan tulajdonságok amik számomra fontosak.

Sok szép pillanat mint a Duna parton való sétálás, Margit-szigeten való teknősnézés, egy összenézés mikor belepirult, egy érintés ami égeti a bőröd... egy pár közös ebéd, tóparti séta pár parlagfű társaságában, összebújós beszélgetős délután... de még sorolhatnám.

Mikor azon a kis felhőcskén ülsz és élvezed hogy fontos vagy Neki, és egy tündérmesében érzed magad, de már nem hiszel a mesékben és mégis.

Majd jött egy szeptemberi nap... és a külföldi munkája. Örültem neki mert imádja a munkáját és sikeres benne, de ez fájt nekem. Nem lehetek önző és válassz, hogy a munkád vagy én. Azóta csak egyszer találkoztunk és gazdagodtunk szép pillanatokkal... kézenfogva sétálva beszélgetni a jövő nagy dolgairól, csak méllyen a szemébe nézni, vagy hozzábújni... IKEÁ-ban játszani a gondolatokkal... ... ...

Most tehetetlenül állok a dolgok előtt, mert elfoglalt, alig ír, beszélgetéseink is kezdenek felületessé válni, már nem az ami volt, és ezt észrevenni felfogni... Érzem, hogy kezdem elveszíteni, de képtelen vagyok arra, hogy elhagyjam... ha ezt akarja tegye meg Ő.

Hogy mi lesz velünk? Mit hoz a jövő nem tudni... Mindíg azt fürkészni és elengedni sok szép pillanatot nem helyes! Hagyni a dolgok alakulását és mellőzve lenni egy szerelmes szívnek nem tündérmese... csak fájdalmas valóság... Hinni és remélni egy közös jövőt,  legbelül már lassan szétszakadsz...mikor legördül egy utolsó könnycsepp az arcodon... 

 Pussz! Hel...

Nos, korunk mikrogazdaságait nagyban befolyásolják a makrotényezők, azaz jelenlegi pénzügyi helyzet, likviditási mutatók, politikai helyzetek, infrastruktúra, stb. Minden vállalat életére hatással vannak a szerződött partnercégek (vásárlók, beszállítók, szervízszolgáltatások), leendő ügyfelek és a vállalat saját akarata, döntése. A mikro vállalatot a környezete formálja, alakítja de meddig feleljen meg nekik? Mikor jön el az az idő és az a lehetőség mikor ez a pici kis vállalat hátat fordítva mindenkinek, olyan saját döntéseket hozzon, amin mindenki csak csóválja a fejét! Mert ha belegondolunk létezik ilyen. Mindenki elmondja hogyan működjön tovább, de a management ezt nem veszi figyelembe. Csak DÖNT!

A szerelem is valami hasonlóan működő elemi erő. Egy olyan erő ami képes kivinni az űrbe... vagy bebasz a magmába. Hát nem jó nekünk itt a Földön? NEM! Ez túl konstans egy lány életében. Meddig vegyük figyelembe a barátok féltő szavait? Ők a csalódástól akarnak megvédeni, ha már a szerelmi immunrendszerem lepattant Hawaiira nyaralni... az agyammal együtt. Hol a határ? Félsz a csalódástól, de reménykedsz... Megérted a barátaid akik paráznak érted, de ez a Te életed, Te hozod benne a döntéseket. Vannak benned érzések jók és rosszak egyaránt, de hiszel a dolgoban és reménykedsz... közben meg őrlődsz a külvilág hatásai miatt és ami benned zajlik. Tudod, hogy ez így nem jó... mert csak napjaid vannak hátra ezzel. Hol a helyes út?

Pussz!

HEL!