Tűsarkon a világ

Minden véget ér egyszer,van ami hmarabb van ami később.Így van ez a barátságokkal is,és akárhogy is szépítjük elég szar érzés.És sokszor azt hiszem nincs mit tenni csak úszni az árral.De egy valamit azért jó tudni,hogy barátból nincs sok az évek során.Haver és ismerős annyi lesz amennyit csak akarsz,de barát,az nagyon ritka kincs.Ahoz pedig,hogy egy barátság tönkremenjen bizony mindig 2 ember fog kelleni.Hát ez az egyik dolog amiről mesélni akartam,úgyhogy jobb kedves olvasók,ha egy darabig csak engem vártok az oldalakon,ennek lehet örülni is meg nem is,de jelenleg jobbat nem tudok.
 

Ami továbbra is marad,az remélhetőleg pár új poszt,és ismét a régi lendület,meg majd néhány vendégszerző,de azért jelenleg komoly harcok folynak:P

Tudjátok olyan furcsa az,hogy barátságok tűnnek el,és kezdődnek helyettük újak.Néha olyan jó lenne megtartani mindenkit,és közben újakat is szerezni.De azt hiszem ez nem lehetséges,hiszen mindenkire nincs időd sem,és ahogyan változunk,hát úgy változnak mások is.Talán ez a dolog olyan mint a hajók,néha egy csomót látsz a horizonton,néha pedig egyet se.Van hogy közelebb vannak,és van hogy eltávolodnak egymástól.

Puszi,Julia

Már gondolkodom pár napja egy ilyen "évértékelő" poszton,de csak most jutottam el odáig,hogy meg is írjam.Rendíthetetlen optimizmusom azt mondatja velem,hogy ez is egy jó év volt,úgy összességében.
Sok minden történt velem,kezdve talán azzal,hogy az évet egy igazán jó barát,Hel társaságában köszöntöttem,aztán még abban a hónapban hirtelen megöregedtem,habár bölcsebb,ha jól tippelek nem lettem.Aztán egy egész jó félévet zártam a főiskolán.
Majd eljött a tavasz,végre lett pasim,habár így utólag visszagondolva már nem örülök neki annyira,de hát az ember mindenből gyűjt némi tapasztalatot.Aztán jött a bál,az utólsó nagy buli együtt.
Majd pedig a nyár,ismétcsak új pasi,végső elszakadás valakitől.Új barátok,és a legjobb három nap Agárdon,mégha fura szemmel is néztek egy csajra a Ladatalálkozón.Közben elköltözött a szomszédból Fanny,aki rendíthetetlen társ volt mindenféle tavi hülyeségben,de szerencsére a világ legjobb pasija költözött a helyére.
Majd eljött az ősz,kicsit igaz sóváran,mert a főiskola már nem volt az otthonunk többé,és ettől kissé üressé vált az életünk.De ott volt Pasi,akivel a legjobbakat kirándultam,és végre eljött a hőn áhított nagy szerelem is.
És hát most,nos tél van,vége az ünnepekben is megannyi csodás élmény volt,és elbúcsúztattuk évet.
És háát,hogy ne legyen minden olyan szép,voltak rossz dolgok is,csalódtam és bizony sokan csalódtak bennem is.Mostanában sokat gondolkodom azon,hogy itt az ideje a megbocsájtásnak,hogy végre kitakarítsak mindent a szívemből és tiszta lappal kezdjem ezt az évet.
Visszagondolva változtatnék is egy két dolgon.De a blogon biztosan nem.Sokszor már az is boldoggá tesz,ha kiírom ide a gondolataimat,és ha Peti meg Hel gondolatait olvasom,habár mostanság kicsit szünetel a kapcsolat,de néha van lenn is és nem csak fenn.
És ha jobban bele gondolok,köszönettel tartozom,a barátaimnak,mert ők tették széppé a napokat,és emlékezetessé a heteket.Köszönettel neked,Maci,mert mindig ott voltál,amikor segítséget kértem.Neked Hel,aki kirángattál az önsajnálatból,és neked Peti aki mindig meghallgattad a nyavajáimat,és szembesítettél a hülyeségeimmel.És köszönet a Kölyöknek,pusztán azért mert képes engem elviselni bármikor.Fel sem tudom sorolni annyian vagytok.Köszönök mindent,mert ez volt az utólsó gondolatom a tavalyi évben.Hálásnak lenni mindazért amit kaptam.

True.Julia