Mi másról lehetne írni egy női blogban, mint az érzelmekről és a párkapcsolatokról. Remélem ezzel elnyerem majd a női olvasók szivét és megbarátkoznak a gondolattal, hogy a tűsarkúak mellett egy pár bakancs is van. Ami jó saras, de kisuvickolja magát, amíg beleblogol a Hell meg a Dzsúlia életébe :)
A minap a Hellel beszélgettem és nem is lenne nőből, ha nem került volna szóba "a pasi, aki ellopta a szivét". Nem jó ilyet hallani. A beszélgetés szép lassan új területeket érintett: ki mit keres egy kapcsolatban? A válaszokat az ő esetében sejtettem, vagyis inkább tudtam. "Valaki legyen ott, amikor éjjel felébredek. Öleljen át reggel. Tudjon szeretni..." Hát nem ezek szoktak a fő szempontok lenni.:) Sok lánnyal beszélgetek és sajnos azt tapasztalom, hogy szegénykéim az elemi vágyakat nagyon sokszor összekeverik az érzelmekkel és kétségbeesetten kapcsolatból kapcsolatba rohannak, romba döntve mindent maguk körül... De részben ők maguk is meghalnak és szép lassan kiégnek. Soha többé nem találják meg azt az érzést, amit az első csalódás belőlük kitépett. Pedig azt keresik...
És így az érzelmek nagy óceánja lassan befagy, de van még néhány jégtörő hajó. :)A fedélzetén "álmodozókkal", akik még hisznek valamiben és bár az élet megsebezte őket, inkább leülnek és várnak, míg sebeik begyógyulnak és újra partot érnek...
Ez annyira lírai lett, hogy nem is a saját nevemen posztolom, hanem inkább a női írói álnevemen :)
Dzsúlia Stiffler :) (Várja a kommenteket "áj tács májszelf" jeligére:))
