Tűsarkon a világ

A gimis évek mély nyomot hagytak bennem. Szerettem Bajzásnak lenni és büszke voltam arra, hogy ott tanulhatok. Humán tagozaton végeztem 2006-ban. Az ott töltött 4 évre ma is jó emlékekkel gondolok vissza... és hogy miért írok most erről? Ezt álmodtam, hogy megint a Bajzában vagyok, de már csak mint egykoron idejárt diák.

Tanáraimmal, osztálytársaimmal jól kijöttem, bár voltak nem kedvelt tagok :) de hol nincs ilyen? Legnagyobb csatám (amire ma is büszke vagyok) a matekkal volt. A kedves Soós Tanár Úr majdnem megbuktatott, mert nem csípte a búrám... majd 5-re érettségiztem :) ezt valahogy nem tudta feldolgozni, mert pászor tajtékozva követt ... De azért meg kell hagyni az ált sulis matek tanáromnak is volt egy fejszerkezete mikor megtudta, hogy közgazdásznak készülök :)

A másik csatám a spanyol volt, valahogy ez a nagyon kedves tanárnő sem élvezte társaságom (én sem az övét) de viszont a spanyol nyári kiruccanások maradandó élményeket hagytak benne.Csak feküdni egy kellemes nap után este a meleg homokban és nézni a csillagokat, hallgatni a hullámok zaját :) ... csak azt tudom mondani lehet nyálas de PRÓBÁLD KI!!!! Vagy bulizni, a Ramblán szőlőt eszegetve sétálni a nagy Fiestában... megcsodálni Gaudi vagy Dalí művészetét, vagy ott a foci.... áááá ha ezek az élmények kimaradtak volna, nagyn bánhatnám. De a legnagyobb az volt mikor Tossában verőfényes napsütésben mentünk hajókázni, csak a tenger olyan szinten hullámzott, a hajónk meg olyan pici... a legfrankóbb az volt mikor rájöttem h még tériiszonyom is van, az üvegfenék miatt :)

Az osztálykirándulások is adták az ívet rendesen :) Muzsik és Of nagy páros volt...

Besitos ;) Hell...

Sablonos mondat,biztosan mindenki hallotta már.Változások korában élünk.
Ha visszagondoltok ez a mondat valahogyan mindig csalódottsággal vegyes csendességgel hangzik el.Talán azért,mert a múltunkból élünk,abból építkezünk mindannyian,és valóban,nehéz kevésbé ragaszkodni a gyökereinkhez.
Ohh,annyi minden kavarog bennem,hogyan is oszthatnám meg,hogy meg is értsetek.Ma reggel olvasggatam a kommenteket a blogon,figyelmetekbe ajánlanék egy kommentet Inuittól,amiben Popper Pétertől közöl.Kicsit elgondolkodtam rajta,igen,sokmindenben igaza van.A szerelem nem egy megfogható tárgy,hanem a vágyaink kivetülése.Nem tudom szerencse-e vagy sem, de zsendült korom ellenére rengeteg különböző élethelyzetbe csöppentem a szerelem kapcsán.Vannak tipikus hibák,igen vannak minden kapcsolatban,amikor a szőke herceget várod,és csak később hullik le a fátyol,derül ki,hogy ő valójában minden,csak nem a te szőkéd.Másnak látod,mert mást akarsz látni,majd rettenetesen sajnálod magad,csigaházba rejtőzöl,és mindenkinek elmondod milyen rossz most neked,de valójában jólesik önmagadat sajnálni.Segítséget vársz és közben mindenkit elutasítasz.Csalódni fogsz,főleg ha azt várod,hogy megmentsen.Kitől? önmagadtól?Miért?csak azért mert neked fáj,mert téged megbántottak?
Változtatsz,megfogadod.A barátaid felé fordul a gondolatod,talán jobb lenne egy olyan kapcsolat,amely a kezdetektől biztos barátságon alapul.Kipróbálod,és rájössz,hogy hiányzik belőle valami,igen a szenvedély.Sablonossá válik,mert ahoz,hogy két ember összetartozzon kell valami.Valami más.
Talán fel sem tűnik,hogy a közeledben is megtalálhatod amire vársz.Nem,nem lesz majd tökéletes,mert amikor kézenfogva sétáló párt látsz,csak a vaníliaszínű álmot látod,és nem azt a regeteg munkát,küzdést,megértést és toleranciát amit egy kapcsolat jelent.Meg kell hogy találd magadat valakiben,azt akit örökké keresel és végül a tükörben látod meg.Abban a tükörben amit ő tart majd eléd,hogy megmutassa,ember gyarló vagy,ha szeretsz.Ha igazán szeretsz.
Bántasz és bántani fognak majd,menekülsz és üldözni fognak.De ha megállsz majd egy pillanatra rájössz,egy percnyi boldogság sok rosszat elfeledtet,és megéri,hogy küzdj,hogy változz és veled együtt változzanak a dolgok.
 

Visszakapcsolva,én is változom.nem hiszem,hogy kevésbé lennék  színes,talán csak más,talán csak a színek lettek mélyebbek,árnyaltabbak.Nehezebben elfogadható,de boldog vagyok.Keresem a helyem,ebben a nagyvilágban.A lelkesedésem a régi és töretlen.Bizony, más lettem,de nem feltétlenül rosszabb.Diszkó helyett másra vágyom,igen lehet ezzel csalódást okozok,de már nem az én világom,és erre részben a lányok döbbentettek rá,amikor bepasiztak,és mással nem törődve ott hagytak az embertömeg közepén,egyedül.Akkor döbbentem rá,nem az én világom.Nem attól érzem jól magam,ami ott megy,hanem azoktól,akikkel ott vagyok.De ha egyedül vagyok mi értelme?
Jobban értékelek egy baráti beszélgetést egy pohár borral,egy sétát Pasival,csillagnézegetést a párommal.Bármit,csak nem ezt.De ez nem azt jelenti,hogy bárkit kevésbé szeretnék,csakis annyit,hogy az elmúlt időszak ráébresztett lesz idő,amikor majd magamra hagynak és akkor is boldogulnom kell majd.
Senki nem egyforma,mégsem ad ez okot arra,hogy pálcát törjünk valaki felett,főleg,mert nem tudhatjuk mi megy végbe benne.

Most csak ennyi,Csók Julia

 

Jön, jön, jööööön! Ez nem egy pornófilmben elhangzó nagymonológ részlete, bár az is lehetne. De itt a szemeszter vége, amikor rengeteg csillogó szemű diák vár tőlem megváltást matematikából (néhány maratoni óra keretén belül), utolsó simításokat végezzük a beadandó házikon, készülünk az utolsó zárthelyikre. Igen. Ilyenkor a nappal/éjszaka határ megszűnik és már mikuláskor minden kis gépész tudja, hogy csak egyet kell aludni karácsonyig. :) Ez a folyamatos Day/Night Shift időszaka, ami mindig is feledhetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak. És most megosztom eme csodát veletek... illetve megosztanám, de a lányok már leléptek valami istenverte Benkő-Showt, vagy mit nézni... na ennyit a blogkirálylányokról, meg az MSN hercegnőimről. :). Még a Szandi is lelépett "Benkősózni". Egy világ omlott össze bennem. Ti nem tudjátok, milyen az nekem ,hogy ha én itt ide írok ti meg mentek nézni valami vén gyíkot egy szál mosolyban lantolni. De én akkor is posztolok... VÍV LÖ REZISZTANSZ!!!!!

Erről meg nem tudunk lekattani a Lalyval. Agyunkra ment a nájtsift:) Ez így ebben a formában addiktív és nem lehet lekattani róla. Mi folyik itt Irakban? Kezdem sajnálni az arabokat...

https://www.youtube.com/watch?v=j8rm56hTDDs

Ez meg az Agyalágyult Ábival a nagy kedvencünk ilyenkor... angol nyelvtudás szükséges!!! :))) (Csak azért, hogy ennek a bejegyzésnek a női bloghoz méltó érzelmi tartalma is meglegyen) hehehehe

https://www.youtube.com/watch?v=-zHVW7Zy_vg

Mi másról lehetne írni egy női blogban, mint az érzelmekről és a párkapcsolatokról. Remélem ezzel elnyerem majd a női olvasók szivét és megbarátkoznak a gondolattal, hogy a tűsarkúak mellett egy pár bakancs is van. Ami jó saras, de kisuvickolja magát, amíg beleblogol a Hell meg a Dzsúlia életébe :)

A minap a Hellel beszélgettem és nem is lenne nőből, ha nem került volna szóba "a pasi, aki ellopta a szivét". Nem jó ilyet hallani. A beszélgetés szép lassan új területeket érintett: ki mit keres egy kapcsolatban? A válaszokat az ő esetében sejtettem, vagyis inkább tudtam. "Valaki legyen ott, amikor éjjel felébredek. Öleljen át reggel. Tudjon szeretni..." Hát nem ezek szoktak a fő szempontok lenni.:) Sok lánnyal beszélgetek és sajnos azt tapasztalom, hogy szegénykéim az elemi vágyakat nagyon sokszor összekeverik az érzelmekkel és kétségbeesetten kapcsolatból kapcsolatba rohannak, romba döntve mindent maguk körül... De részben ők maguk is meghalnak és szép lassan kiégnek. Soha többé nem találják meg azt az érzést, amit az első csalódás belőlük kitépett. Pedig azt keresik...

És így az érzelmek nagy óceánja lassan befagy, de van még néhány jégtörő hajó. :)A fedélzetén "álmodozókkal", akik még hisznek valamiben és bár az élet megsebezte őket, inkább leülnek és várnak, míg sebeik begyógyulnak és újra partot érnek...

Ez annyira lírai lett, hogy nem is a saját nevemen posztolom, hanem inkább a női írói álnevemen :)

                             Dzsúlia Stiffler :) (Várja a kommenteket "áj tács májszelf" jeligére:))